Szt. János evangélioma 8

Jézus tanít a templomban. Feloldozza a házasságtörő nőt, magát világ világosságának nevezi, és saját s mennyei Atyja bizonyságára hivatkozik; megmondja a zsidóknak, hogy meghalnak bűneikben; haláláról szól; a zsidók szidalmazzák őt és meg akarják kövezni.

1 Jézus pedig az olajfák hegyére méne; 2 és reggel ismét a templomba jöve, és az egész nép hozzá gyülekezék, és leülvén, tanítja vala őket. 3 Hozának pedig az irástudók és farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt, és középre álliták azt, 4 és mondák neki: Mester! ez asszony most éretett házasságtörésen. 5 A törvényben pedig Mózes az efélét megköveztetnünk parancsolta. Te tehát mit mondasz?

6 Ezt pedig mondják vala, kisértvén őt, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolván, ujjával ír vala a földön. 7 Midőn pedig szorgalmazván, kérdezék őt, fölemelkedvén, mondá nekik: A ki bűn nélkül vagyon köztetek, először az vessen követ rája. 8 És ismét lehajolván, ír vala a földön. 9 Hallván pedig ezt, egyik a másik után kimenének, elkezdve a véneken; és Jézus egyedűl maradt és a középen álló asszony. 10 Fölemelkedvén pedig Jézus, mondá neki: Asszony! hol vannak, a kik vádoltak? senki sem itélt el téged? 11 Ki mondá: Senki, Uram! Mondá pedig Jézus: Én sem itéllek el téged. Eredj, és többé ne vétkezzél. 12 Ismét szóla tehát nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága; a ki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága lesz nála. 13 Mondák azért neki a farizeusok: Te tenmagad felől teszesz bizonyságot; a te bizonyságod nem igaz. 14 Felelvén Jézus, mondá nekik: Ha én magam felől teszek is bizonyságot, igaz az én bizonyságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 15 Ti test szerint itéltek; én nem itélek senkit. 16 És ha én itélek, az én itéletem igaz, mert nem vagyok egyedűl, hanem én és a ki engem küldött, az Atya. 17 És a ti törvényetekben írva vagyon, hogy két ember bizonysága érvényes. 18 Én vagyok, a ki bizonyságot teszek magam felől, és bizonyságot tesz felőlem, a ki engem küldött, az Atya. 19 Mondák azért neki: Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 20 Ez igéket mondá Jézus a kincstárnál, tanítván a templomban; és senki sem fogá el őt, mert még nem jött el az ő órája. 21 Ismét mondá tehát nekik Jézus: Én elmegyek, és majd kerestek engem, és a ti bűnötökben meghaltok. A hová én megyek, ti oda nem jöhettek. 22 Mondák erre a zsidók: Vajjon megöli-e magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti oda nem jöhettek? 23 És mondá nekik: Ti innen alúlról vagytok, én onnan felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból. 24 Azért mondottam nektek, hogy meghaltok a ti bűneitekben; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűnötökben. 25 Kérdezék tehát őt: Te ki vagy? Mondá nekik Jézus: A kezdet, ki szólok is nektek. 26 Sokat kellene még felőletek szólanom és itélnem; de a ki engem küldött, igazmondó az, és én a miket hallottam őtőle, azokat mondom a világon. 27 És nem érték meg, hogy az Istent mondotta Atyjának. 28 Mondá azért nekik Jézus: Mikor felmagasztaljátok az ember Fiát, akkor megismeritek majd, hogy én vagyok, és magamtól semmit sem cselekszem, hanem a mint tanított engem az Atya, azokat beszélem. 29 És a ki engem küldött, velem vagyon, és ő nem hagyott engem egyedűl; mert én, a mi kedves előtte, mindenkor azt cselekszem. 30 Midőn ezeket beszélte, sokan hivének őbenne. 31 Mondá azért Jézus ama zsidóknak, kik neki hivének: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal tanítványaim lesztek. 32 És megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. 33 Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Miképen mondod te: Szabadok lesztek? 34 Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy minden, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 35 A szolga pedig nem marad a házban örökösen, de a fiú megmarad örökösen. 36 Ha tehát a Fiú titeket megszabadít, valóban szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédem nem fog rajtatok. 38 Én a mit Atyámnál láttam, azt mondom; és ti a mit atyátoknál láttatok, azt cselekszitek. 39 Felelék és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Mondá nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjétek. 40 Most pedig meg akartok ölni engem, az embert, ki nektek igazságot szólottam, melyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem cselekedte. 41 Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten. 42 Mondá azért nekik Jézus: Ha az Isten volna Atyátok, bizonynyal szeretnétek engemet; mert én az Istentől származtam és jöttem; nem is jöttem én magamtól, hanem ő küldött engem. 43 Miért nem ismeritek meg az én szólásomat? mert nem hallhatjátok az én beszédemet. 44 Ti az ördög-atyától vagytok és atyátok kivánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdettől, és az igazságban meg nem állott; mert nincs igazság őbenne. Mikor hazudságot szól, tulajdonából szól; mert hazug ő és a hazudság atyja. 45 Én pedig ha igazságot mondok, nem hisztek nekem. 46 Ki fedd meg engem közőletek, a bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? 47 A ki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert az Istentől nem vagytok. 48 Felelék azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy te, és ördögöd vagyon? 49 Felelé Jézus: Énnekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettek engem. 50 Én azonban nem keresem dicsőségemet; van, a ki keresse és megitélje. 51 Bizony, bizony mondom nektek: ha ki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké. 52 Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd vagyon. Ábrahám meghalt és a próféták, és te azt mondod: Ha ki az én beszédemet megtartja, a halált nem ízleli meg mindörökké. 53 Vajjon te nagyobb vagy-e a mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat? 54 Felelé Jézus: Ha én dicsőitem magamat, az én dicsőségem semmi; van, a ki dicsőit engem, az én Atyám, kiről ti mondjátok, hogy Istenetek. 55 De ti nem ismeritek őt, én pedig ismerem; és ha mondom, hogy nem ismerem őt, tihozzátok hasonló hazug leszek. De ismerem őt, és beszédét megtartom. 56 Ábrahám, a ti atyátok, örömmel kivánta látni az én napomat, látta és örvendezett. 57 Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy, és Ábrahámot láttad? 58 Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: mielőtt Ábrahám lenne, én vagyok. 59 Köveket kapának azért, hogy rája hajítsák; Jézus pedig elrejté magát, és kiméne a templomból.