Szt. János evangélioma 9

1 És átmenvén Jézus, láta egy vakon született embert; 2 És kérdezék őt tanítványai: Rabbi! ki vétkezett, ez-e, vagy az ő szülői, hogy vakon született? 3 Felelé Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülői; hanem hogy kijelentessenek az Isten cselekedetei őbenne. 4 Nekem szükség annak cselekedeteit tennem, ki engem küldött, míg nappal vagyon; eljön az éjszaka, midőn senki sem munkálkodhatik. 5 Míg e világon vagyok, világossága vagyok e világnak. 6 Miután ezeket mondotta, a földre pökvén, sarat csinála a nyálból, és a sarat annak szemeire kené, 7 és mondá neki: Eredj, mosdjál meg Siloe tavában (mi elküldöttnek értelmeztetik). Elméne tehát, és megmosdék, és mint látó tére vissza. 8 Azért a szomszédok, és kik azelőtt mint vakkoldúst látták őt, így szólának: Nemde ez az, ki ott ül és koldúl vala? Némelyek mondák: hogy ez az. 9 Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. Ő pedig mondá: Én vagyok. 10 Kérdezék tehát őt: Miképen nyíltak meg szemeid? 11 Felelé: Az az ember, ki Jézusnak mondatik, sarat csinála, és megkené szemeimet, és mondá nekem: Menj a Siloe tavára, és mosdjál meg. És elmenék, megmosdám, és látok. 12 És kérdezék őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom. 13 Elvivék a farizeusokhoz azt, ki vak volt. 14 Szombat vala pedig, mikor a sarat csinálta Jézus, és megnyitotta annak szemeit. 15 Ismét kérdezék tehát őt a farizeusok: mikép lőn az, hogy lát? Ő pedig mondá nekik: Sarat tőn szemeimre, és megmosdám, és látok. 16 Mondák erre a farizeusok közől némelyek: Ez ember nem Istentől való, ki a szombatot meg nem tartja. Mások pedig mondák: Hogyan cselekedheti bűnös ember e jeleket? És szakadás vala közöttük. 17 Mondák azután ismét a vaknak: Te mit tartasz a felől, ki megnyitotta szemeidet? Ő pedig mondá: hogy próféta. 18 Nem hivék azért a zsidók felőle, hogy vak volt, és látó lett, mígnem előhivák annak szülőit, ki látó lett. 19 És kérdezék őket, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjátok, hogy vakon született? Miképen lát tehát most? 20 Felelvén nekik az ő szülői, mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született; 21 miképen lát pedig most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, mi nem tudjuk; őt kérdezzétek, elég idős, szóljon ő maga felől. 22 Ezeket mondák az ő szülői, mert féltek a zsidóktól, mivel már összebeszéltek vala a zsidók, hogyha valaki őt Krisztusnak vallja, a zsinagógából kizárják. 23 Azért mondák az ő szülői: hogy elég idős, őt kérdezzétek. 24 Ismét eléhivák tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25 Ő pedig mondá: Ha bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok. 26 Mondák azért neki: Mit cselekedett neked? Mikép nyitotta meg szemeidet? 27 Felelé nekik: Megmondottam már nektek, és hallottátok; miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni? 28 Erre megátkozák őt, és mondák: Te légy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólott az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét való. 30 Felelé az az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét való, és megnyitotta szemeimet. 31 Tudjuk pedig, hogy Isten a bűnösöket meg nem hallgatja; hanem a ki Istent tiszteli, és akaratját cselekszi, azt meghallgatja. 32 Világ kezdetétől sem hallatszott, hogy valaki megnyitotta szemeit a vakon születettnek. 33 Ha ez nem Istentől való, nem tehetett volna semmit. 34 Felelvén, mondák neki: Egészen bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. 35 Meghallá Jézus, hogy kivetették őt, és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában? 36 Kérdé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram! hogy higyek őbenne? 37 És mondá neki Jézus: Láttad is őt, és a ki veled szól, ő az. 38 Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborúlván, imádá őt. 39 És mondá Jézus: Itéletre jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak, és a kik látnak, vakok legyenek. 40 És hallák ezt némelyek a farizeusok közől, kik vele valának, és mondák neki: Vajjon mi is vakok vagyunk-e? 41 Mondá nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; most pedig azt mondjátok: Mi látunk. Azért bűnötök megmarad.