Jób könyve 1

1 Vala egy Jób nevű férfiú Husz földén, és ez az ember egyeneslelkű vala és igaz, istenfélő és a gonosztól távozó. 2 És születék neki hét fia és három leánya. 3 És az ő jószága hétezer juh vala és háromezer teve, ötszáz iga ökör és ötszáz szamár, és igen sok cseléde; és ez az ember nagy vala minden napkeletiek között. 4 És elmenének fiai, és lakomát tartának házonként, kiki az ő napján. És elküldvén, meghívák az ő három nővéröket, hogy egyenek és igyanak velök. 5 És mikor elmúltak a lakoma napjai, hozzájok külde Jób, és megszentelé őket, és fölkelvén reggel, égőáldozatot tőn mindenikért; mert mondá: Talán vétkeztek fiaim, és az Istent megáldották szivökben. Igy cselekvék Jób mindennap. 6 Valamely napon pedig, mikor eléjöttek az Isten fiai, hogy az Úr előtt álljanak, jelen vala közöttük a sátán is. 7 Kinek mondá az Úr: Honnan jösz? Ő felelvén, mondá: Megkerűltem a földet és eljártam azt. 8 És mondá az Úr neki: Nem szemléléd-e meg az én szolgámat, Jóbot, hogy nincs a földön hozzá hasonló egyeneslelkű és igaz ember, istenfélő és a gonosztól távozó? 9 Kinek felelvén a sátán, mondá: Vajjon hasztalan féli-e Jób az Istent? 10 Nem keritetted-e körűl őt és az ő házát és köröskörűl minden vagyonát? kezei munkáját megáldottad, és az ő jószága gyarapodott a földön. 11 De nyujtsd ki egykevéssé a te kezedet, és verd meg mind, a mije vagyon, ha szemtől szembe nem áld-e meg téged? 12 Mondá tehát az Úr a sátánnak: Ime, a mivel bír, mind kezedben vagyon; csak rá, magára ki ne nyujtsd a te kezedet. És kiméne a sátán az Úr színe elől. 13 Midőn pedig egy napon fiai és leányai ettek és bort ittak az ő elsőszülött bátyjuk házában; 14 követ jőve Jóbhoz, ki azt mondá: Az ökrök szántanak, és a szamarak azok mellett legelnek vala, 15 és rájok rohanának a szabeusok és elhajtának mindeneket, és a szolgákat megölék fegyverrel, és én egyedül menekedtem meg, hogy hírt hozzak neked. 16 És midőn az még szól vala, más jöve, és mondá: Az Isten tüze hulla le az égből, és érvén a juhokat és szolgákat, megemészté, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked. 17 De az is még szól vala, s már más jöve és mondá: A kaldeusok három sereget rendelének, és ráütének a tevékre, és elhajták azokat, és a szolgákat is megölék fegyverrel, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked. 18 Még ez szól vala, s ime más méne be, és mondá: Midőn fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjok házában, 19 hirtelen sebes szél rohana a pusztának tartománya felől, és megrendíté a ház négy szegletét, mely összeroskadván, agyonzúzá a te magzataidat, és meghalának, és én egyedűl futottam el, hogy hírt hozzak neked. 20 Akkor fölkele Jób, és megszaggatá ruháit, és nyírt fővel a földre borúlván, imáda,

21 és mondá: Mezitelen jöttem ki anyám méhéből, és mezitelen térek vissza oda; az Úr adta, az Úr elvette; a mint az Úrnak tetszett, úgy lőn; legyen áldott az Úr neve. 22 Mindezekben nem vétkezék Jób az ő ajakival, sem valami oktalanságot nem szóla Isten ellen.