Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 10

Jób tudni kivánja szenvedésének okát, panaszkodik, hogy Isten őt igy hagyja szenvedni, és hogy született e világra.

Megúnta lelkem életemet, megeresztem ellenem beszédemet, szólok lelkem keserűségében. Mondom az Istennek: Ne kárhoztass el engem! jelentsd meg nekem, miért itélsz így engemet? Jónak látszik-e neked, ha meggyalázván, elnyomsz engem, kezeid alkotmányát, és az istentelenek tanácsát segíted? Vajjon testi szemeid vannak-e neked? vagy mint az ember lát, te is úgy látsz-e? Vajjon mint az ember napjai, olyanok-e a te napjaid is, és esztendeid, mint az emberi idők: hogy keressed gonoszságomat, és bűnömet vizsgáljad, és tudjad, hogy semmi istentelenséget nem cselekedtem; holott senki sincs, ki kezedből megmenthessen? A te kezeid alkottak és képeztek engem egészen köröskörűl; és ily hirtelen taszítasz le engem? Emlékezzél meg, kérlek, hogy mint a sarat, úgy alkottál, és porrá teszesz engem. Nem úgy fejtél-e engem, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e meg, mint a sajtot? Bőrrel és hússal ruháztál föl, csontokkal és inakkal raggattál egybe engem; életet és irgalmasságot adtál nekem, és a te látogatásod őrizte meg lelkemet. Noha ezeket elrejted szivedben, mindazáltal tudom, hogy mindenekről megemlékezel. Ha vétkeztem, és egy ideig megengedtél nekem: miért nem hagysz tisztának lennem gonoszságomtól. És ha istentelen vagyok, jaj nekem! és ha igaz, nem emelem föl fejemet, telve lévén nyomorúsággal és inséggel; és a kevélység miatt, mint a nőstényoroszlánt, megfogsz engem, és ismételve csodálatosan gyötresz engem. Megújítod tanúbizonyságaidat, és megsokasítod haragodat ellenem, és a büntetések hadakoznak ellenem. Miért hoztál ki engem a méhből? ki bár enyésztem volna el, hogy szem ne látott volna engem. Olylyá leendettem, mintha nem volnék, a méhből sírba vitetve. Vajjon napjaimnak kevés száma nem hamar végződik-e el? bocsáss tehát engem, hadd sirassam egy kevéssé fájdalmamat, mielőtt elmegyek, vissza nem térvén, a halál homályával borított sötét földre, a nyomorúság és sötétség földére, hol a halál árnyéka, és semmi rend, hanem örök iszonyat lakik.

Idézi 30