Jób könyve 11

Szófár állítja, hogy Jób vétkei miatt szenved; tanítja az Isten megfoghatlanságát, és hogy Jób ismét szerencsés lesz, ha megtér.

Felelvén pedig a naamati Szófár, mondá: Vajjon a ki sokat szól, ne is halljon-e? vagy a szós ember igazúl-e meg? Egyedűl előtted hallgassanak-e az emberek? és midőn egyebeket kigúnyoltál, senki sem fog-e letorkolni? Mert azt mondád: Tiszta az én beszédem, és tiszta vagyok szined előtt. Vajha az Isten szólana veled, és megnyitná neked ajkait, hogy megmutatná neked a bölcseség titkait, és hogy sokféle az ő törvénye, és megértenéd, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz tőle, mint gonoszságod érdemli. Talán megfogod az Isten nyomdokait, és a tökéletességig föltalálod a Mindenhatót? Magasb ő az égnél, s mit fogsz cselekedni? mélyebb a pokolnál, s honnan ismered meg? Mértéke hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha mindeneket fölforgat, vagy egybeszorít is, ki mond ellene? Mert ő ismeri az emberek hiúságát, és látván a gonoszságot, nem veszi-e észre? A hiú férfi kevélységében felfuvalkodik, és azt véli, hogy mint a vadszamár vemhe, szabaddá született. Te pedig megkeményítetted szivedet, és kiterjesztetted hozzája kezeidet. Ha a gonoszságot, mely kezedben vagyon, elveted magadtól, és hajlékodban nem marad hamisság: akkor fölemelheted orczádat szenny nélkül, és állhatatos leszesz, és fogsz félni. A nyomorúságról is elfeledkezel, és mint a vizekről, melyek elfolytak, úgy emlékezel. És mintegy déli fényesség támad neked este felé; és midőn magadat elenyészettnek véled, föltámadsz, mint a hajnalicsillag; és bizodalmad lesz, előtted lévén a reménység; és elárkoltatván, bátorságosan aluszol. Nyugodni fogsz, és nem lesz, a ki téged fölrettentsen; és igen sokan fognak neked könyörögni. Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekűlés elvesz tőlök, és az ő reményök a lélek utálatossága.

Idézi 6