Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 13

Jób dorgálja barátait álnok okoskodásukért, védi ártatlanságát, és a nyomoruságból szabadulásért könyörög.

Ime mind ezt látta szemem, és hallotta fülem, és mindent megértettem. A mit ti tudtok, én is tudom; és nem vagyok alábbvaló nálatoknál. Mindazáltal a Mindenhatónak szólok, és az Istennel akarok vetekedni; megmutatván előbb, hogy ti hazudságkoholók vagytok, és elferdített tanítmányok követői. És bár hallgatnátok, hogy bölcseknek tartatnátok! Halljátok tehát feddésemet, és ajakim itéletére figyelmezzetek. Vajjon szüksége van-e Istennek hazudságtokra, hogy érette csalárdságot szóljatok? Vajjon az ő személyét tekintitek-e, és az Istenért igyekeztek-e itéletet tenni? Vagy helyeslendi-e ezt, kinél semmi titok nem lehet? vagy megcsalatik-e, mint az ember, álnokságtokkal? Ő megfedd titeket, mert titkon az ő személyét tekintitek. Mihelyt megmozdúl, fölháborít titeket, és rettentése rátok rohan. Az emlékezet felőletek hamuhoz lesz hasonló, és nyakatok sárrá leszen. Hallgassatok egykevéssé, hadd mondjam el, mit szivem sugall. Miért szaggatom testemet fogaimmal, és hordozom kezeimben lelkemet? Ha szintén megölend is engem, őbenne reménylek; mindazáltal utaimat szine előtt megfeddem. És ő leszen szabadítóm; mert egy képmutató sem jő eléje. Hallgassátok az én beszédemet, és a talányokat vegyétek füleitekbe. Ha megitéltetem, tudom, hogy igaznak találtatom. Ki száll velem itéletre? jőjön elé; miért emésztődjem meg, hallgatván? Csak kettőt ne cselekedjél velem, és akkor arczod elől nem rejtezem el. Kezedet vidd távol tőlem, és a te félelmed ne rettentsen engem; azután szólíts, és én megfelelek neked; vagy pedig én szólok, és te felelj nekem: mennyi az én igaztalanságom és bűnöm? gonoszságaimat és vétkeimet mutasd meg nekem. Miért rejted el orczádat, és tartasz engem ellenségednek? A falevél ellen, mely a széltől elragadtatik, mutatod hatalmasságodat, és a száraz tarlót üldözöd; mert keserűségeket írsz ellenem és meg akarsz engem emészteni ifjúságom vétkeivel. Békóba tetted lábamat, minden ösvényemre vigyáztál, és lábaim nyomdokaira figyeltél; ki, mint a rothadás, meg fogok emésztetni, és mint a ruha, mely a molytól megétetik.

Idézi 3