Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 15

Elifáz Jóbot kérkedésről és tűrhetetlenségről vádolja, és hogy káromolja az Istent, ki előtt senki sem igaz, és leirja az istentelenek szerencsétlenségét.

Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá: Vajjon úgy felel-e a bölcs, mint a hiába szóló, és betölti-e gyomrát hőséggel? Te szóval fedded azt, ki nem hasonló hozzád, és olyat beszélsz, mi neked nem használ. Mennyire rajtad áll, megsemmisítetted a félelmet, és megszűntetted a könyörgést Isten előtt. Mert a te gonoszságod tanította szádat, és a káromlók nyelvét követed. Szájad fog kárhoztatni téged, és nem én; s ajakid felelnek ellened. Vajjon te születtél-e első embernek, és a halmok előtt alkottattál-e? Vajjon hallottad-e az Isten tanácsát, és az ő bölcsesége alábbvaló lesz-e náladnál? Mit tudsz te, mit mi ne tudnánk? mit értesz, mit mi ne értenénk? Mind vének, mind régiek vannak közöttünk, sokkal idősbek, mint atyáid. Vajjon nagy dolog-e, hogy téged az Isten megvigasztaljon? De a te gonosz beszédeid gátolják azt. Miért emel föl téged szived, s vannak villogó szemeid, mintha nagyokat gondolnál? Miért fuvalkodik föl lelked az Isten ellen, hogy ily beszédeket bocsátasz ki szádból? Mi az ember, hogy hiba nélkül legyen, és hogy igaznak láttassék az asszonytól született? Ime az ő szentei között sincs senki változhatlan, és az egek sem tiszták az ő szine előtt: mennyivel kevésbbé az utálatos és haszontalan ember, ki, mint a vizet, iszsza a gonoszságot? Megmutatom neked, hallgass rám; a mit láttam, elbeszélem neked. A bölcsek megvallják és el nem titkolják atyáikat, kiknek egyedűl adatott a föld, és idegen nem járt közöttük. Minden napjaiban kevélykedik az istentelen, és az ő zsarnokságának évszáma bizonytalan. Rettegés zugása van mindenkor füleimben; és noha békeség vagyon, ő mindenkor cseleket gyanít. Nem hiszi, hogy a sötétségből világosságra térhessen; mindenünnen fegyvert szemlél. Mikor kenyér keresésre mozdúl, tudja, hogy a sötétség napja kezénél vagyon. Háborúság rettenti őt, és szorongatás környezi őt, mint a királyt, ki harczra készűl. Mert kezét Isten ellen nyujtotta, és a Mindenható ellen erőlködött; ellene futott kinyujtott nyakkal, és kövér nyakkal fegyverkezett föl. Kövérség födi orczáját, és háj függ le oldalairól. Az elpusztúlt városokban lakott és az elhagyott házakban, melyek omladékokká lettek. Nem gazdagúl meg, vagyona sem marad meg, a földbe sem ereszti gyökerét. Nem menekűl meg a sötétségből, ágait elszárasztja a láng; és elvétetik szája lehelletével. Nem hiszi, hiú tévelygéssel lévén megcsalatva, hogy valami áron megváltassék. Mielőtt betelnek napjai, elvesz; és kezei elszáradnak. Gerezde megsértetik, mint a szőlő első virágában, és mint a virágát elhányó olajfa. Mert a képmutató gyűlekezete magtalan, és tűz emészti meg azok hajlékait, kik örömest vesznek el ajándékokat. Fájdalmat fogant és gonoszságot szült, és méhe csalárdságokat készít.

Idézi 4