Jób könyve 16
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Jób panaszkodik barátainak beszédei miatt, megmutatja szenvedései nagyságát, s bizonyítja ártatlanságát.
1 Felelvén pedig Jób, mondá: 2 Gyakorta hallottam eféléket; terhelő vigasztalók vagytok ti mindnyájan. 3 Vajjon vége lesz-e a hiábavaló igéknek? vagy valami nehezedre van, ha szólasz? 4 Én is szólhatnék hozzátok hasonlókat; és volna csak lelketek az én lelkem helyett, én is vigasztalnálak titeket beszédekkel, és csóválnám fejemet fölöttetek; 5 megerősítnélek titeket szájammal, és mozgatnám ajakimat, mintha szánnálak titeket. 6 De mit cselekedjem? Ha szólok, nem szűnik fájdalmam; ha hallgattok, nem távozik tőlem. 7 Most pedig elnyomott engem az én fájdalmam, és semmivé lett minden tagom. 8 Sömöreim bizonyságot mondanak ellenem, és a hamisan szóló föltámad, szememben vádolván engemet. 9 Összegyüjtötte haragját ellenem, és fenyegetvén engem, fogait csikorgatta rám; rettenetes szemekkel tekintett rám az én ellenségem. 10 Kitátották rám szájokat, és gyalázván, arczúlvertek, kínaimmal jóllaktak. 11 Isten a gonoszhoz rekesztett engem, és az istentelenek kezébe adott. 12 Én, egykor ama gazdag, hirtelen megrontattam; nyakon ragadott, összetört engem, s mintegy jelűl tőn magának. 13 Körűlvett engem dárdáival, összesebzé ágyékaimat, nem kimélt, és kiontá a földre bélemet. 14 Sebekre sebet ejte rajtam, rám rohant, mint egy óriás. 15 Zsákot vartam bőrömre, és hamuval hintém be testemet. 16 Orczám megdagadt a sirástól, és szempilláim meghomályosodtak. 17 Ezeket kezem igaztalansága nélkül szenvedém, midőn könyörgésem az Istenhez tiszta volt. 18 Föld! be ne födözd véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet az én kiáltásom. 19 Mert íme az égben az én bizonyságom, és tanúm a magasságban. 20 Szósak az én barátim; de szemem Istenhez könyezik. 21 És bár úgy szállhatna itéletre az ember Istennel, mint az ember fia száll itéletre társával! 22 Mert íme a rövid esztendők elmúlnak, és azon ösvényen járok, melyen nem fogok visszatérni.