Jób könyve 18

Baldad megfeddi Jóbot tűrhetetlensége és azon vakmerő kihivása miatt, hogy Isten őmiatta a világkormányt megváltoztassa; s az istentelenek büntetéséből megmutatja, hogy Jób vétkei miatt büntettetik.

Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá: Meddig hanyakodtok szóval? értsetek meg előbb, és úgy szóljunk. Miért tartatunk mintegy barmoknak és tisztátlanoknak előttetek? Ki elveszted lelkedet haragodban, el fog-e hagyatni éretted a föld, és másuvá vitetnek-e helyökről a kősziklák? Az istentelen világossága nem oltatik-e el, és fénylik-e az ő tűzének lángja? A világosság elsötétűl hajlékában; és a szövétnek, mely fölötte vagyon, eloltatik. Megszorúlnak az ő erejének lépései, és megbuktatja őt tanácsa; mert hállóba eresztette lábait, és annak kötései között jár. Az ő sarka tőrbe akad, és fölgyúlad ellene a szomjúság. A földbe van rejtve tőre, és kelepczéje az ösvényen. Mindenünnen félelmek rettentik őt, és bebonyolítják lábait. Éhség fogyaszsza erejét, és koplalás támadja meg oldalcsontjait; az elsőszülött halál egye meg az ő bőre szépségét, és emészsze meg karjait. Szakasztassék el hajlékától bizodalma, és a veszedelem, mintegy király, tapodja el őt. Hajlékában annak társai lakjanak, ki nincs többé; kénkő hintessék az ő lakására. Alúl száradjanak el gyökerei, fölűl pedig tiportassék el aratása. Emlékezete veszszen el a földről, és neve ne hirdettessék az utczákon. Kiűzi őt a világosságról sötétségre, és a világból kiviszi őt. Nem lesz ivadéka, sem nemzetsége népe között, és semmi maradéka az ő tartományaiban. Az ő napján elálmélkodnak a későbbiek, és az előbbiek megrettennek. Ezek tehát a gonosz hajlékai, és ez helye annak, ki az Istent nem ismeri.

Idézi 3