Jób könyve 19

Jób kikel barátai kemény bánásmódja ellen; s ismét állitja, hogy nem istentelenség, hanem más okok miatt szenved, és vigasztalja magát a jövendő feltámadással.

Felelvén pedig Jób, mondá: Meddig búsítjátok lelkemet, és gyötörtök engem beszédekkel? Immár tizszer gyaláztok engem, és nem szégyenlitek, hogy elnyomtok. Mert ha szintén tudatlan voltam is: velem lesz tudatlanságom. De ti ellenem keltek föl, és gyalázatimmal feddetek engem. Legalább csak most értsétek, hogy az Isten nem méltó itélettel nyomorgatott engem, és ostoraival körűlvett engem. Ime kiáltok, erőszakot szenvedvén, és senki sem hallja; üvöltök, és nincs, ki itéljen. Ösvényemet bekerítette, és nem mehetek át; és nyomomra sötétséget vetett. Megfosztott engem dicsőségemtől, és fejemről elvette a koronát. Mindenfelől megrontott engem és oda vagyok; és mint a kiszakasztott fának, elvette reményemet. Fölgerjedett ellenem az ő haragja, és mintegy ellenségeűl tartott engem. Együtt jövének el az ő rablói, és utat nyitottak magoknak hozzám, és köröskörűl megszállák hajlékomat. Atyámfiait eltávolítá tőlem, és ismerőim mint idegenek eltávoztak tőlem. Rokonaim elhagytak engem, és a kik ismertek, elfeledkeztek rólam. Házi cselédeim és szolgálóim mintegy idegennek tartottak engem, és mint zarándok voltam szemeik előtt. Szolgámat híttam, és nem felelt; tulajdon számmal könyörögtem neki. Lehelletemtől iszonyodott feleségem, és testem fiainak könyörögtem. Még a bolondok is lenéztek engem, és mikor tőlök eltávoztam, rágalmaztak. Megútáltak engem, kik egykor tanácsadóim voltak, és a kit leginkább szerettem, meggyűlölt engem. Megemésztetvén húsom, bőrömhöz ragadt csontom, és csak ajakim maradtak meg fogaim körűl. Könyörűljetek rajtam, könyörűljetek rajtam, legalább csak ti, barátaim! mert az Úr keze illetett engem. Miért üldöztök engem, mint az Isten? és töltöztök az én húsommal? Ki cselekszi azt velem, hogy fölirassanak beszédim? Ki teszi azt nekem, hogy könyvbe irassanak vasvesszővel és óntáblára, vagy vésővel kőre metszessenek? Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és az utolsó napon a földből feltámadok; és ismét körűlvétetem bőrömmel, és az én testemben látom meg Istenemet. Kit én magam látok meg, és az én szemeim nézik őt, és nem más; el van téve e reményem az én keblemben. Miért mondjátok tehát most: Üldözzük őt, és az ige gyökerét találjuk föl ellene? Fussatok azért a fegyver színe elől, mert a fegyver a gonoszság boszúlója; és tudjátok meg, hogy van itélet.

Idézi 19