Jób könyve 2

Jób testét fekélyek borítják el. Felesége őt gúnyolja, s három barátja meglátogatja.

Lőn pedig, midőn egyik napon eljöttek az Isten fiai, és az Úr előtt állottak, és a sátán is közéjök jött, és az ő színe előtt állott, hogy az Úr mondá a sátánnak: Honnan jösz? Ki felelvén, mondá: Megkerűltem a földet, és eljártam azt. És mondá az Úr a sátánnak: Nem szemléléd-e meg az én szolgámat, Jóbot, hogy nincs a földön hozzá hasonló egyeneslelkű és igaz ember, istenfélő és a gonosztól távozó, és még megtartója az ártatlanságnak? Te pedig fölindítottál engem ellene, hogy hiába sanyargassam őt. Kinek felelvén a sátán, mondá: Bőrt bőrért, és mindazt, mije vagyon az embernek, odaadja életeért; de bocsásd rá kezedet, és verd meg az ő csontját és húsát, és akkor meglátod, hogy szemtől szembe megáld téged. Mondá tehát az Úr a sátánnak: Ime kezedben vagyon ő, mindazáltal életét kiméld meg. Kimenvén tehát a sátán az Úr színe elől, megveré Jóbot igen gonosz fekélylyel tetőtől talpig; ki cseréppel vakarja vala a genyedtséget, a szemeten ülvén. Mondá pedig neki felesége: Mégis megmaradsz-e a te együgyűségedben? áldd meg az Istent, és halj meg. S ő mondá neki: Mint egyik a bolond asszonyok közől, úgy szóltál. Ha a jókat elvettük az Isten kezéből, a roszakat miért ne vegyük el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajakival. Meghallván pedig Jób három barátja mindazon nyavalyát, mely rajta történt, eljövének, kiki az ő helyéről, a temani Elifáz, a suhi Baldad és a naamati Szófár. Mert összebeszéltek, hogy együtt eljővén, meglátogatják őt és vigasztalják. És midőn messziről fölemelték szemeiket, nem ismerék meg őt; és fölkiáltván, sírának, és megszaggatván ruháikat, port hintének fejökre az ég felé. És a földön ülének vele hét nap és hét éjjel, és senki egy szót sem szóla neki; mert látták, hogy az ő fájdalma felette nagy.

Idézi 9