Jób könyve 24

Különféle gonoszságok vannak a földön, melyeket Isten annak idején megbüntet.

A mindenható előtt nincsennek elrejtve az idők; a kik pedig ismerik őt, nem tudják az ő napjait. Némelyek a határokat máshová vitték, elrablották a nyájakat és legeltették azokat; az árvák szamarát elhajtották, és zálogúl vették az özvegy ökrét; elfordították a szegények útját, és elnyomták együtt a föld szelídeit. Némelyek, mint a vadszamarak a pusztában, mennek dolgukra, vigyázván a ragadományra, szereznek kenyeret magzataiknak. Más szántóföldét learatják, és megszedik annak szőlőjét, kit erőszakkal elnyomtak. Mezítelenűl bocsátják el az embereket, levonván ruháikat, kiknek nincs leplök a hidegben; kiket a hegyek záporesői áztatnak, és nem lévén födelök, a köveket ölelik át. Erőszakot tettek, megrabolván az árvákat, és a szegény népet megfosztották. A mezítelenektől és ruha nélkül járóktól és éhezőktől elvették a kalászokat. Azok asztagai közt deleltek, kik a sajtókat nyomván, szomjaznak. A városokban nyögtek miattok a férfiak, és a sebesűltek lelke kiáltott; de az Isten nem hagyja ezt torolatlan. Föllázadtak a világosság ellen, nem ismerték az ő utait, vissza sem tértek ösvényein. Jókor reggel fölkel a gyilkos, megöli a szűkölködőt és szegényt; éjjel pedig olyan lesz, mint a tolvaj. A házasságtörő szeme a homályra vigyáz, mondván: Szem nem lát engem; és befödi orczáját. Feltöri sötétben a házakat, a mint nappal összebeszéltek egymással, és nem ismerik a világosságot. Ha hirtelen föltűnik a hajnal, a halál árnyékának vélik azt; és a sötétségben úgy járnak, mint a világosságban. Könnyű az ilyen, mint a víz-buborék; átkozott legyen része a földön, és ne járjon a szőlők útján. A fölöttébb való melegre menjen a hóvizekről, és pokolig az ő bűne. Felejtkezzék el róla az irgalmasság; édességei férgek legyenek; ne maradjon emlékezetben, hanem töressék le, mint a gyümölcstelen fa. Mert magtalant táplált, ki nem szül, és az özvegygyel nem tett jól; lerántotta az erősöket erejében, de mikor áll sem biztos élete. Isten adott neki tért bűnbánatra, s ő visszaél azzal kevélységre; de szemei az ő utain vannak. Fölemelkedtek egy kevéssé, de állandók nem lesznek, és megaláztatnak, mint mindenek, és elvétetnek, és mint a kalászok hegyei megtöretnek. Ha ez nincs igy: ki feddhet meg engem hazudságról, és ki teheti beszédemet az Isten elé?

Idézi 4