Jób könyve 26

Jób megmutatja, hogy az Isten nem szorul Baldad segítségére, ki az ő mindenhatóságát leírja; és hogy Isten saját műveiből megismerhető, habár az ember erről csak gyenge képet adhat.

1 Felelvén pedig Jób, mondá: 2 Ki segítője vagy te? Vajjon az erőtlené-e? és annak tartod-e karját, ki nem erős? 3 Kinek adtál tanácsot? annak talán, kinek nincs bölcsesége, és kimutattad igen nagy bölcseségedet? 4 Kit akartál tanítani? nem azt-e, ki a leheletet alkotta? 5 Ime az óriások nyögnek a vizek alatt, és azok, kik velök laknak. 6 Mezítelen a pokol előtte, és nincs semmi leple a veszedelemnek. 7 Ki az éjszakát az űr fölött feszíti ki, és a földet semmire függeszti. 8 Ki megköti a vizeket felhőiben, hogy egyszerre mind le ne szakadjanak. 9 Ki föntartja királyi széke szinét, és kiterjeszti fölötte ködét; 10 határt vetett a vizeknek, meddig végződjék a világosság és sötétség. 11 Az ég oszlopai reszketnek és félnek az ő intésére. 12 Az ő ereje által hirtelen összegyűltek a tengerek, és bölcsesége leverte a kevélyt. 13 Az ő lelke ékesítette föl az egeket, és ápoló keze hozta létre a tekergős kigyót. 14 Ime ezek az ő utainak egy részéről mondattak; és csak alig hallottunk egy csöppecskét az ő beszédéből, ki nézheti az ő nagyvoltának mennydörgését?

Idézi 3

v. 11 Summa (EN)(Suppl 73.3)
v. 13 Divinum Illud Munus(§1)
v. 26 Summa (EN)(I-II 66.5)