Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 27

Jób bizonyítja ártatlanságát, s megmutatja, hogy a gonoszok az élet rövid szerencséje után a halálban fognak megbüntettetni.

Tovább is szóla Jób, fölvévén példabeszédét, és mondá: Él az Isten! ki elvonta igazamat, és a Mindenható, ki keserűségre vitte lelkemet: hogy valamíg lélekzet vagyon bennem, és az Isten lehelete orromban, nem szólnak ajkaim gonoszságot, nyelvem sem forgat hazudságot. Távol legyen tőlem, hogy titeket igazaknak itéljelek; míg el nem fogyok, nem távozom el ártatlanságomtól; igazolásomat, melyet tartani kezdettem, el nem hagyom; mert nem vádol engem az én szivem teljes életemben. Legyen az én ellenségem, mint az istentelen; és ellenkezőm, mint az igaztalan. Mert mi a képmutató reménye, ha telhetetlenűl ragadoz, és az Isten nem szabadítja meg az ő lelkét. Meghallja-e kiáltását, midőn rá jő a nyomorúság? Vagy gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban, és segítségűl híhatja-e az Istent minden időben? Megtanítlak titeket az Isten keze által, mi a Mindenhatóé, és nem rejtem el. Ime ti mindnyájan tudjátok, és miért beszéltek ok nélkül hiúságokat? Ez az istentelen ember része az Istennél, és az erőszaktevők öröksége, melyet a Mindenhatótól vesznek. Ha megsokasodnak fiai, kardra hányatnak, és unokái kenyérből sem esznek eleget. Kik megmaradnak tőle, veszedelembe temettetnek, és özvegyei nem fognak sírni. Ha összehordja is az ezüstöt, mint a földröget, és annyi ruhát szerez, mint a sár: megszerzi ugyan, de az igaz fog azokkal ruházkodni; és az ezüstöt az ártatlan osztja el. Mint a moly, úgy építette házát, és mint az őr csinálta a levélszint. A gazdag, mikor elalszik, magával semmit sem visz el; fölnyitja szemeit és semmit sem talál. Megragadja őt a szükség, mint a víz, éjjel elnyomja őt a förgeteg. Fölkapja őt az égető szél, és elviszi, és mint a forgószél, elragadja őt helyéről. És rája lő, és nem kiméli őt; kezétől futva fut el. Összecsapják fölötte kezeiket, és süvöltenek rája, nézvén az ő helyét.

Idézi 1