Jób könyve 3

1 Ezekután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá napját, 2 és szóla: 3 Veszszen el az a nap, melyen születtem, és az éj, melyen mondották: Ember fogantatott. 4 Változzék az a nap sötétséggé, ne vegye számon azt Isten onnanfelől, és napfény ne világítsa meg. 5 Homályosítsa meg azt a sötétség és a halál árnyéka, foglalja el azt a homály, és keserűség borítsa be. 6 Sötét forgószél birja azon éjet; ne iktattassék az esztendő napjai közé, és ne számláltassék a hónapok közé. 7 Legyen az az éj magányos és méltatlan dicséretre; 8 átkozzák meg azt, kik a napot átkozzák, és kik készek felkölteni a leviatant. 9 Sötétedjenek el a csillagok az ő homályától; várja a világosságot, és ne lássa, se a felkelő hajnal hasadását: 10 mert nem zárta be a méhnek ajtait, mely engem hordozott, el sem vette a nyomorúságokat szemeim elől. 11 Miért nem haltam meg a méhben? kijövén a méhből, miért nem vesztem el mindjárt? 12 Miért vettek térdekre? miért szoptattak emlőkkel? 13 Igy most aluván, hallgatnék, és az én álmomban nyugodnám 14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik magoknak pusztaságokat építenek, 15 avagy a fejedelmekkel, kik aranynyal bírnak, és házaikat megtöltik ezüsttel; 16 avagy mint az elrejtett idétlen gyermek, nem volnék; vagy mint a kik fogantatván, nem láttak világosságot. 17 Ott az istentelenek megszűnnek a háborgástól, és ott megnyugszanak, a kik elfáradtak erejökben; 18 és a kik valaha foglyok voltak, együtt vannak bántás nélkül, nem hallják a sarczoló szavát. 19 A kicsiny és nagy ott vannak, és urától szabad a szolga. 20 Miért adatott a nyomorultaknak a világosság, és az élet azoknak, kik a lélek keserűségében vannak? 21 kik várják a halált, és nem jő, mint a kincsásók, 22 és igen örűlnek, ha a sírt megtalálják? 23 – a férfiúnak, kinek útja elrejtetett, és kit az Isten körűlvett sötétséggel? 24 Mielőtt egyem, fohászkodom; és mint az áradó víz, olyan az én orditásom. 25 Mert a félelem, melytől rettegtem, rám jött, és a mitől tartottam, megtörtént. 26 Nem voltam-e békében? nem hallgattam-e? nem nyugodtam-e? és mégis rám jött a harag.