Jób könyve 31

1 Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogy ne is gondolnék szűzre. 2 Mert mi része volna bennem az Istennek onnanfölűl, és mi öröksége a Mindenhatónak a magasságból? 3 Nincs-e veszedelme a gonosznak, és elidegenűlése az igaztalanság cselekvőinek? 4 Nemde ő szemléli útaimat, és nem számlálja-e meg minden lépésemet? 5 Ha hiúságban jártam, és lábam csalárdságra sietett: 6 vessen engem igaz mérlegbe, és tudja meg Isten az én együgyűségemet. 7 Ha lépésem eltért az útról, és ha szivem követte szemeimet, és ha kezeimhez szenny ragadt: 8 a mit vetek, más egye meg, és ivadékom szaggattassék ki gyökerestűl. 9 Ha szivem elcsábítatott asszony által, és ha barátom ajtajánál leselkedtem: 10 feleségem más ágyasa legyen, és egyebek hajoljanak föléje; 11 mert az latorság és fölötte nagy gonoszság, 12 mind fogytig megemésztő tűz, s minden fajzat kiírtója. 13 Szolgám avagy szolgálóm igazát megvetettem-e midőn ellenem törvénykedtek? 14 Mit cselekedném, mikor fölkel itéletre az Isten? és ha számon kér, mit felelnék neki? 15 Nem az teremtett-e engem is a méhben, ki őt alkotta? és nem azonegy alakított-e engem a méhben? 16 Ha megtagadtam a szegényektől, a mit kívántak, és az özvegy szemeit epedni hagytam; 17 ha egyedűl ettem meg falatomat, és az árva nem evett abból; 18 (mert gyermekségemtől velem nőtt a könyörűlés, és anyám méhéből jött ki velem.) 19 ha lenéztem az elveszendőt, azért, hogy nem volt öltözete, és a lepel nélküli szegényt; 20 ha nem áldottak engem az ő oldalai, és juhaim gyapjától meg nem melegedett; 21 ha fölemeltem az árvára kezemet, még mikor főbbnek láttam magamat a kapuban: 22 vállam szakadjon le foglalásától, és karom csontostúl töressék össze. 23 Mert mint a fölöttem dagadozó habokat, mindenkor féltem az Istent, és az ő terhét nem viselhettem volna el. 24 Az aranyat erősségemnek tartottam-e? és a finom aranynak mondottam-e: Én bizodalmam! 25 Örvendeztem-e sok gazdagságomon, és hogy igen sokat szerzett kezem? 26 Néztem-e a napot, mikor fénylett, és a szépen járó holdat? 27 és titkon örűlt-e szivem, és kezemet számmal megcsókoltam-e? 28 a mi igen nagy gonoszság s a fölséges Istennek megtagadása. 29 Örűltem-e annak romlásán, ki engem gyülölt, és örvendeztem-e, hogy baleset érte őt? 30 mert nem adtam vétekre torkomat, hogy átkozva lelkét kérjem. 31 Nem mondották-e az én hajlékombeli férfiak: Ki ad nekünk az ő húsából, hogy megelégedjünk? 32 mert nem maradt kinn a zarándok, és ajtóm nyitva állott az utasnak. 33 Elrejtettem-e mint ember bűnömet, és eltitkoltam-e keblemben gonoszságomat? 34 Megréműltem-e a nagy sokaságtól? és ha felebarátim lenézése megrettentett engem, nem hallgattam-e inkább, és nem mentem-e ki az ajtón? 35 Ki ad nekem kihallgatót, hogy kivánságomat meghallgassa a Mindenható, és könyvet irjon az, ki megitél? 36 hogy vállamon hordozzam és körülem tegyem azt, mintegy koronát! 37 Nyomról nyomra elmondom azt, és mint a fejedelemnek, bemutatom azt. 38 Ha ellenem kiált az én földem, és azzal az ő barázdái sírnak; 39 ha annak gyümölcseit pénz nélkül ettem, és szántóinak lelkét megkeserítettem: 40 gabona helyett bojtorvány, és árpa helyett tövis teremjen nekem.