Jób könyve 34
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Eliu Jóbot több vétekről vádolja, megmutatja Isten igazságát, kinek hatalma és bölcsesége alatt vannak mindenek.
1 Beszélvén tovább Eliu, ezeket is mondá: 2 Halljátok, bölcsek! az én igéimet, és tudósok! figyelmezzetek rám, 3 mert a fül próbálja meg az igéket, és a torok ízlelve itéli meg az étkeket. 4 Válaszszunk magunknak itéletet, és tudjuk meg magunk között, mi jobb. 5 Mert azt mondotta Jób: Igaz vagyok, és az Isten elfordította itéletemet; 6 mivel az én itélésemben hazudság vagyon, nyilam erőszakos minden bűn nélkül. 7 Kicsoda oly férfiú, mint Jób, ki a csúfolást mint a vizet iszsza? 8 Ki a gonosztevőkkel jár, és az istentelen férfiakkal tart? 9 Mert azt mondá: Nem lesz kedves Istennél az ember, ha szintén vele tart is. 10 Azért halljatok engem, értelmes férfiak! távol legyen Istentől az istentelenség, és a Mindenhatótól a hamisság. 11 Mert az ember cselekedeteit visszatéríti, és mindennek az ő útjai szerint fizet. 12 Mivel az Isten bizonyára nem kárhoztat el ok nélkül, s a Mindenható nem fordítja el az itéletet. 13 Kit rendelt mást a földön? vagy kit tett a világ fölé, melyet alkotott? 14 Ha ráirányozza szivét, az ő lelkét és leheletét magához vonja, 15 egyszerre elfogy minden test, és az ember ismét hamuvá lesz. 16 Ha tehát értelmed vagyon, halljad, a mit mondanak, és hallgasd beszédem szózatát. 17 Vajjon ki a törvényt nem szereti, meggyógyúlhat-e? és mi módon kárhoztatod te azt, ki igaz? 18 Ki azt mondja a királynak: Hitszegő! ki a fejedelmeket istenteleneknek nevezi; 19 ki nem tekinti a fejedelmek személyét, és nem ismeri a zsarnokot, midőn a szegény ellen vetekedik; mert mindnyájan az ő kezeinek alkotmányai. 20 Hirtelen meghalnak, és éjfélkor fölháborodnak a népek, és elenyésznek, és elveszik az erőszaktevőt kéz nélkül. 21 Mert az ő szemei az emberek utain vannak, és látja minden lépésöket. 22 Nincs sötétség és halál árnyéka, hogy ott elrejtezzenek, kik gonoszságot cselekesznek. 23 Mert nincs többé az ember hatalmában, hogy az Istenhez jőjön itéletre. 24 Letipor sokat és számtalant, és másokat állít azok helyébe; 25 mert tudja cselekedeteiket, és azért hozza el az éjszakát, és eltiportatnak. 26 Mint istenteleneket verte meg őket a nézők helyén; 27 kik mintegy szántszándékkal távoztak el tőle, és útait átalán nem akarták érteni, 28 hogy hozzá juttassák a szűkölködő kiáltását, és ő meghallja a szegények szavát. 29 Mert ha ő békeséget enged, ki az, ki kárhoztasson? ha orczáját elrejti, ki az, ki rája tekintsen és a nemzetekre és minden emberre? 30 ki országlani hagyja a képmutató embert a nép bűnei miatt. 31 Minthogy tehát szólottam Istenhez, téged sem tiltalak el. 32 Ha hibáztam, te taníts engem; ha hamisat szólottam, többé nem cselekszem. 33 Vajjon Isten tőled kéri-e számon azt, mivel neked nem tetszett? Ugyanis te kezdtél szólani, és nem én; ha mi jobbat tudsz, szólj. 34 Az értelmes emberek szóljanak velem, és a bölcs férfiú hallgasson engem; 35 de Jób esztelenűl szólott, és az ő igéi nem jelentenek bölcseséget. 36 Atyám! próbáltassék meg Jób mindvégig, ne szűnjél meg a gonoszság emberétől. 37 Mert vétkeihez káromlást tesz; miközöttünk azonban szorongattassék meg; és az Istent akkor idézze itéletre beszédeivel.