Jób könyve 35

Eliu folytatja Jób beszédeinek elferdítését, és megmutatja, hogy a jámborság és istentelenség nem az Istennek használ vagy árt, hanem az embernek.

És Eliu tovább ezeket mondá: Vajjon igaznak látszik-e neked a te gondolatod, hogy mondottad: Igazabb vagyok az Istennél? Mert azt mondottad: Nem tetszik neked, a mi igaz; vagy mit használ neked, ha én vétkezem? Azért én megfelelek beszédeidnek és veled barátidnak. Tekints föl az égre, nézzed és szemléld a léget, hogy magasb náladnál. Ha vétkezel, mit ártasz neki? és ha megsokasodnak a te gonoszságaid, mit cselekszel ellene? Ha pedig igazán cselekszel, mi ajándékot adsz neki, vagy mit vesz ő kezedből? A hozzád hasonló embernek árt a te istentelenséged; és az ember fiát segíti igazságod. Az erőszakoskodók sokasága miatt kiáltanak; és jajgatnak a zsarnokok erős karja miatt; de senki sem mondja: Hol van az Isten, ki engem teremtett, ki éneket ad éjjel, ki minket a föld barmai fölött tanít, és bennünket az égi madarak fölött oktat? Ott kiáltanak, s ő nem hallgatja meg a gonoszok kevélysége miatt. Azért nem ok nélkül hallgat meg az Isten, és a Mindenható mindenki ügyeit megnézi. Habár mondod is: Nem visel gondot; nála az itélet, várd el őt. Mert most nem ontja ki haragját, a bűnt sem boszúlja meg nagyon. Azért Jób hiába nyitja fel száját, és szót tudatlanúl szaporít.

Idézi 8