Jób könyve 36

Eliu védi az isteni igazságot, mely azért büntet, hogy jobbítson; Jóbnak szerencsét igér jobbúlása után.

Ismét szólván Eliu, ezeket mondá: Tűrj engem egy kevéssé, és kijelentem neked: mert van még mit Istenért szólanom. Előveszem tudományomat kezdettől, és megmutatom, hogy az én Teremtőm igaz. Mert bizonyára hazudság nélküliek az én beszédeim, és tökéletesnek fog neked a tudomány tetszeni. Isten a hatalmasokat el nem veti, miután ő is hatalmas; de az istenteleneket nem segíti, és a szegényeknek törvényt teszen. Nem veszi el az igazról szemeit, s mint királyokat, fejedelmi székbe ülteti mindörökké, és azok fölemeltetnek. Ha lánczokon lesznek is, és a szegénység köteleivel megköttetnek is: értésökre adja tetteiket és vétkeiket, hogy erőszakot cselekedtek, megnyitja fülöket is, hogy megdorgálja, és szól, hogy térjenek meg a gonoszságból. Ha meghallgatják és megtartják: napjaikat jóban töltik el, és éveiket dicsőségben; ha pedig nem hallgatják, fegyver alá esnek, és megemésztetnek a bolondságban. A képmutatók és álnokok fölinditják az Isten haragját, mert nem kiáltanak, mikor kötözve vannak. Lelkök elvesz a förgetegben életök a paráznák között. Megszabadítja nyomorúságából a szegényt, és fülét megnyitja a háborúságban. Azért kiszabadít téged a szoros torokból, mely alatt nincs fenék, a térségre; és asztalod nyugalma teljes lesz kövérséggel. A te ügyed úgy itéltetett meg, mint az istentelené, s igy az ügygyel itéletet is veszesz. Azért ne vegyen rajtad erőt a harag, hogy valakit elnyomj; se az ajándékok sokasága el ne hajtson téged. Mondj le hatalmadról háborúság nélkül, és mindazokról, kik erejökben bíznak. Ne vonjad az éjszakát, hogy azok helyett a népek menjenek föl. Óvd magadat, hogy igaztalanságra ne hajolj; mert ezt kezdetted követni a nyomorúság után. Ime fölséges az Isten az ő erejében, és senki sincs hozzája hasonló a törvényhozók között. Ki vizsgálhatja az ő utait, vagy ki mondhatja neki: Igaztalanságot cselekedtél? Emlékezzél meg, hogy nem ismered az ő művét, melyről énekeltek a férfiak. Minden ember látja őt, kiki messziről nézi. Ime nagy az Isten, fölűlhaladó tudományunkat; az ő esztendei száma megmérhetetlen! ki fölveszi az eső csöppeit, és záport önt le szakadások gyanánt, melyek a felhőkből folynak, melyek onnanfelől mindent befödnek. Ha ki akarja terjeszteni a felhőket, mint az ő sátorát, és onnan felől villámokat szórni az ő világosságával, a tenger sarkait is befedi Mert ezek által itéli meg a népeket, és eledelt ad sok halandónak. Kezei között elrejti a világosságot, és parancsolja neki, hogy ismét eléjőjön. Hírt ad arról barátjának, hogy az öröksége, és ahhoz fölmehessen.

Idézi 10