Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 37

Eliu folytatólag szól Isten mindenhatóságáról, bölcseségéről és igazságáról.

Ezen megrémült szivem, és kimozdúlt helyéről. Halljátok a hangot az ő szavának rettentésével, és az ő szájából származó szózatot. Minden ég alatt ellát ő, és világossága túlhat a föld határain. Utána zeng a dörgés, az ő nagy voltának szavával dörög; és nem lehet megfejteni, ámbár hallatszik szózata. Csodálatosképen dörög szavával az Isten, ki nagyokat és megvizsgálhatatlanokat cselekszik, Ki parancsol a hónak, hogy a földre essék, és a téli esőknek és az ő ereje záporának; ki minden ember kezét megjegyzi, hogy ismerje kiki az ő munkáját. Bemegy a vad a rejtekhelyre és barlangjában lakik. A belső helyekről kijő a szélvész, és éjszakról a hideg. Az Isten fúvására összeáll a jég, és a vizek ismét szétömlenek. A gabona felhőket kiván, és a felhők szórják világosságukat, melyek köröskörűl járnak, hova őket a kormányzó akarata viszi mindenre, mit nekik a földkerekség szinén parancsol; akár egy nemzetségben, akár az ő földén, akár irgalmának valamely helyén, hogy azok ott találtassanak. Figyelj ezekre, Jób! állj meg és vedd gondolóra az Isten csodáit. Tudod-e, mikor parancsolta Isten az esőknek, hogy megmutassák felhőik világosságát? Ismered-e a felhők nagy ösvényeit, és van-e tökéletes tudományod? Nem melegek-e ruháid, midőn a földet megfujja a déli szél? Talán te együtt alkottad vele az egeket, melyek igen erősek, mintha rézből öntettek volna? Mutasd meg nekünk, mit mondjunk neki? mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve. Ki beszéli el neki, a miket mondok? ha szólana is az ember, megemésztetnék. De most nem látnak világosságot; hirtelen felhőkké borúl a lég, és az átmenő szél elkergeti azokat. Éjszakról jő az arany és a dicséret Istenhez félelemmel. Méltóképen nem találhatjuk meg őt nagy erejében és itéleteiben és igazságában, és ki nem lehet mondani. Azért félik őt az emberek, és nem merik nézni mindazok, kik önmagok előtt bölcseknek látszanak.

Idézi 3