Jób könyve 38

Az Isten megjelen, hogy a versengést elintézze, és megmutatja, hogy bölcsesége az ő munkáiban megfoghatlan.

Felelvén pedig az Úr Jóbnak a forgószélből, mondá: Kicsoda az, ki tudatlan beszédekkel bebonyolítja a végzést? Övezd föl mint férfiú ágyékaidat; kérdeni foglak, felelj nekem. Hol voltál, mikor a föld alapjait letettem? mondd meg nekem, ha van értelmed. Ki rendelte el annak mértékeit, ha tudod? vagy ki vont azon mérőzsinórt? Talapjai min erősíttettek meg? vagy ki bocsátotta le annak szegletkövét, midőn engem mindegyütt dicsértek a hajnali csillagok, és mindnyájan örvendeztek az Isten fiai? Ki rekesztette be a tengert ajtókkal, mikor kitört, mint a méhből kijövő, midőn a felhőt ruházatúl adtam neki, és azt homálylyal, mint a gyermeket pólyákkal betakartam? Körűlvettem azt határaimmal, zárt vetettem rá és ajtókat, és mondám: Eddig jőj, és tovább ne menj, és itt törd még földagadt hullámaidat. Vajjon születésed után parancsoltál-e a reggelnek, és megmutattad-e a hajnalnak az ő helyét? És tartottad-e, rázván a föld határait, és verted-e ki abból az istenteleneket, hogy ismét alakúljon, mint az agyagpecsét, és megálljon, mint a ruházat, hogy az istentelenektől elvétessék az ő világosságuk, és a felemelkedett kar megtöressék? Lementél-e a tenger fenekére, és a mélység legalsó részein jártál-e? Megnyiltak-e neked a halál kapui, és a sötét ajtókat láttad-e? Megszemlélted-e a föld szélességét? mondd meg nekem mindezt, ha tudod, mely úton lakik a világosság, és melyik a sötétség helye: hogy mindenikét határaira vezesd, és megtudjad az ösvényt házához. Tudtad-e akkor, hogy születendő valál? és napjaid számát tudtad-e? Bementél-e a hó tárába, vagy a jégeső tárait láttad-e, melyeket az ellenség idejére készítettem, a harcz és had napjára? Mely úton terjed ki a világosság és oszol a hőség a földre? Ki adott folyást a rohanó zápornak, és utat a dörgő villámnak, hogy eső hulljon a földre, az ember nélküli pusztában, hol senki a halandók közől nem lakik, hogy eláraszsza a sivatagot és pusztát, és zöldellő füveket termeszszen? Ki az eső atyja? vagy ki szülte a harmat csöppeit? Ki méhéből jött a jég? s a fagyot az égből ki szülte? Mint a kő megkeményednek a vizek, és a mélység színe befagy. Egybefoghatod-e a fiastyúk fénylő csillagait? vagy a göncöl szekere körét elhányhatod-e? Vajjon eléhozod-e a hajnalicsillagot idejében, és az esteli csillagot föltünteted-e az emberek fiainak? Tudod-e az ég rendjét, s te szabályozod-e azt a földön? Fölemeled-e szódat a felhőben, és a vizek rohama elborít-e téged? Elküldöd-e a villámokat, és elmennek-e? és visszajövén mondják-e neked: Jelen vagyunk? Ki helyezte az ember szivébe a bölcseséget? vagy ki adta a kakasnak az értelmet? Ki magyarázza meg az egek törvényét, és az ég zengését ki altatja el? Mikor olvasztatott a por földdé, és mikor ragasztattak egybe a hantok? Vajjon fogsz-e ragadományt a nőstényoroszlánnak, és kölykei vágyát betöltöd-e, mikor a barlangokban feküsznek, és az üregekben leselkednek? Ki készíti el a holló étkét, midőn fiai Istenhez kiáltanak kovályogván, azért hogy nincs eledelök?

Idézi 14