Jób könyve 41

1 Ime reménye megcsalja őt, és mindenek láttára leteríttetik. 2 Nem úgy, mint kegyetlen, költöm fel őt; mert ki állhat ellen orczámnak? 3 Ki adott nekem előbb, hogy visszaadjam neki? Minden, a mi az ég alatt van, enyém. 4 Nem kimélem őt, akár hatalmaskodó, akár könyörgő legyen beszéde. 5 Ki födi fel öltözete fölszínét és szája közepén ki megyen be? 6 Orczája ajtait ki nyitja meg? fogai körűlete rettenetes. 7 Teste öntött paizsok gyanánt egymásra fekvő pikkelyekből van egyberaggatva. 8 Egyik a másikhoz van foglalva, és csak a lég sem megy át azokon. 9 Egymáshoz ragadnak, és egymást tartván, el nem válnak. 10 Prüszszentése tűz fényessége, és szemei mint a virradás pillái. 11 Szájából szövétnekek jőnek ki, mint a meggyujtott tűz szikrái. 12 Orrlyukaiból füst jő, mint a meggyujtott és forró fazékból. 13 Lehelése meggyujtja a szenet, és láng tör ki szájából. 14 Nyakában lakik az erő, és előtte megy az inség. 15 Teste tagjai egymáshoz vannak ragadva; mennyköveket bocsát ellene, és más helyre nem hullnak. 16 Szive megkeményedik, mint a kő, és összeszorúl, mint a kovács ülője. 17 Mikor fölemelkedik, félnek az angyalok, s ijedtökben megtisztulnak. 18 Ha fegyver éri őt, nem állhat ellene sem dárda, sem pánczél; 19 mert a vasat annyiba veszi, mint a polyvát, és a rezet, mint a redves fát. 20 Nem szalasztja meg őt a nyilas férfiú, a parittya kövei szalmatörekké válnak neki. 21 Szalmaszálnak tartja a dorongot, és kineveti a dárdaforgatót. 22 Napsugarak vannak alatta, és az aranyat sárként teríti maga alá. 23 Fölforralja fazék gyanánt a mély tengert, és olyanná teszi, mint mikor a kenetek forranak. 24 Utána fénylik az ösvény, hogy az örvény mintegy megőszűltnek látszik. 25 Nincs a földön hozzá hasonló hatalom, úgy lévén alkotva, hogy senkitől se féljen. 26 Minden magasságot lát, ő a király a kevélység minden fiai fölött.