Jób könyve 6
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Jób menti magát, mondván, hogy többet szenved, mint érdemli; panaszkodik barátainak hűtlensége miatt.
1 Felelvén pedig Jób, mondá: 2 Vajha mérlegre vettetnének az én bűneim, melyekkel haragot érdemlettem, és a nyomorúság, melyet szenvedek! 3 ez mint a tenger fövenye nehezebbnek látszanék; azért beszédeim is telvék fájdalommal. 4 Mert az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge föliszsza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem. 5 Vajjon ordít-e a vadszamár, mikor van füve? avagy bőg-e az ökör, mikor tele jászoly előtt áll? 6 Avagy megehetni-e az ízetlent, minek a só ízt nem adott? vagy megízlelheti-e azt valaki, mi megízleltetvén, halált okoz? 7 A miket azelőtt illetni sem akartam, most a nyomorúság miatt azok étkeim. 8 Ki teszi meg, hogy az én kérésem teljesedjék, és a mit várok, megadja nekem az Isten? 9 A ki elkezdte, az tiporjon el engem; oldja meg kezét, és vágjon le engem! 10 És ez legyen vigasztalásom, hogy nyomorgatván engem a fájdalommal, ne kiméljen; s én ne mondjak ellen a Szent beszédeinek. 11 Mert mi az én erőm, hogy elviselhessem? vagy mi az én végem, hogy békével tűrjek? 12 Nem a kövek erőssége az én erőm, s nem rézből van az én testem. 13 Ime nincs magamban segítségem, és barátaim is eltávoztak tőlem. 14 A ki megvonja barátjától az irgalmasságot, az Úr félelmét elhagyja. 15 Atyámfiai elmellőztek engem, mint a patak, mely sebesen átfoly a völgyeken. 16 Kik a dértől félnek, hó esik azokra. 17 Az időben, mikor ide s tova hányatnak, elvesznek, és midőn meleg leend, elolvadnak helyökről; 18 az ő lépteik ösvényei összebonyolodtak, hiába járnak, és elvesznek. 19 Nézzetek Téma ösvényeire, Szába utaira, és várjatok egy keveset. 20 Megszégyenűltek, mert bíztam; és el is jöttek szintén hozzám, de szégyennel borítattak be. 21 Most jöttetek, és immár látván csapásomat, féltek. 22 Vajjon mondottam-e: Hozzatok nekem, és vagyontokból ajándékozzatok nekem? 23 avagy: Szabadítsatok meg az ellenség kezéből, és az erősek kezéből mentsetek ki engem? 24 Tanítsatok, s én hallgatni fogok; és ha valamit nem tudtam, oktassatok engem. 25 Miért forgatjátok el az igazság beszédeit, holott közőletek senki sincs, ki engem megfeddhessen? 26 Csak a feddésre szabjátok a beszédeket, és hiába szóltok. 27 Az árvára rohantok, és barátotokat igyekeztek megejteni. 28 Mindazáltal a mit kezdtetek, végezzétek el; hallgassatok meg, és lássátok, ha hazudok-e? 29 Kérlek, feleljetek versengés nélkül; és igazat szólva, tegyetek itéletet; 30 és nem találtok az én nyelvemen hamisságot, és torkomban nem hangzik esztelenség.