Jób könyve 8

Baldad jobb sorssal biztatja Jóbot, ha megtér, s azt állítja, hogy Isten a jókat szerencsélteti, a gonoszokra csapásokat ereszt.

Felelvén pedig a suhi Baldad, mondá: Meddig szólasz ilyeneket? sokféle szél a te szád beszéde. Az Isten meghamisítja-e az itéletet? avagy a Mindenható elfordítja-e az igazat? Mert ha fiaid vétkeztenek is ellene, és az ő gonoszságuk kezébe bocsátotta őket: te mindazáltal ha reggel fölkelsz az Istenhez, és a Mindenhatónak könyörgesz, ha tisztán és igazán jársz, azonnal fölserken hozzád, és békéssé teszi a te igazságod lakhelyét, elannyira, hogyha a te előbbi dolgaid csekélyek voltak is, az utóbbiak igen megsokasodnak; mert kérdezd meg a régi nemzedéket, és szorgalmasan vizsgáld az atyák emlékét; (Mert mi tegnapiak vagyunk, és mit sem tudunk, és napjaink a földön, mint az árnyék.) és ők megtanítanak téged, megmondják neked, és szivökből szólanak. A káka zöldelhetik-e nedvesség nélkül? vagy a sás növekedhetik-e víz nélkül? Még mikor virágjában van is, és nem szaggatják kézzel, minden füvek előtt elszárad; igy vagyon mindazok útja, kik elfelejtik az Istent, és a képmutató reménysége elenyészik. Nem fog neki tetszeni balgasága, és az ő bizodalma, mint a pókháló. Házára támaszkodik, és nem áll meg; megtámasztja azt, és nem marad fenn. Nedvesnek látszik, mielőtt feljő a nap, és felköltével kiterjednek ágai; a kőhalmon megsürűdnek gyökerei, és a kövek között tenyészik; de ha kitépik helyéről, ez megtagadja őt, és azt mondja: Nem ismerlek téged. Mert ez az ő útjának öröme, hogy földből ismét mások csirázzanak. Az Isten el nem veti az együgyűt, sem kezet nem nyujt a gonoszoknak; még betelik szád nevetéssel, és ajakid vigasággal. A kik téged gyülölnek, gyalázatba öltöztetnek; és az istentelenek hajléka nem lesz állandó.

Idézi 2