Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Jób könyve 9

Jób elismeri az Isten igazságát, hatalmát és bölcseségét, s hogy Isten a gonoszra és ártatlanra is ereszt csapást. Védelmezi saját ártatlanságát.

És felelvén Jób, mondá: Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy igaz nem lehet az ember Istenhez hasonlítva. Ha vetekedni akar vele, nem felelhet neki ezerre egyet. Ő bölcs szivében és hatalmas erejében; ki állott ellene, és volt békesége? Ki átviszi a hegyeket, és nem tudják azok, kiket fölforgatott haragjában. Ki a földet helyéből kimozdítja, és annak oszlopai megrendűlnek. Ki parancsol a napnak, és föl nem kel; és a csillagokat, mintegy pecsét alá berekeszti. Ki egyedűl terjeszti ki az egeket, és a tenger habjain jár. Ki a gönczölszekeret alkotja, s a kaszást és a fiastyúkot és a délnek belsőit. A ki nagyokat és megfoghatlanokat és csodálandókat cselekszik, melyeknek nincs száma. Ha hozzám jő, nem látom őt; ha elmegy, nem veszem észre. Ha hirtelen megkérd, ki felel meg neki? avagy ki mondhatja: Miért cselekszel igy? Isten ő, haragjának senki sem állhat ellen, s alatta meghajolnak, a kik e világot hordozzák. Tehát mi vagyok én, hogy megfeleljek neki, és igéimmel szóljak vele. Ki, ha szintén valami igazságom volna is, nem felelek, hanem birámhoz könyörgök. És midőn engem, ha segítségűl hívom, meghallgat, nem hiszem, hogy meghallgatta szómat; mert a forgószélben eltipor engem, és megsokasítja sebeimet ok nélkül is, nem engedi, hogy megnyugodjék lelkem, és betölt engem keserűségekkel. Ha erőről van kérdés, ő legerősebb; ha az itélet igazságáról, senki sem mer érettem bizonyságot mondani. Ha igazolni akarom magamat, szájam kárhoztat engem; ha ártatlannak mutatom magamat, vétkesnek bizonyít be engem. Ha szintén együgyű vagyok is, azt sem tudja az én lelkem, és megúnom életemet. Egy a mit mondok: ő mind az ártatlant, mind az istentelent megemészti. Ha ostoroz, bár ölne meg egyszerre, és ne nevetne az ártatlanok büntetésein. A föld az istentelen kezeibe adatott, az ő bíráinak arczát befödi. Ha nem ő az, kicsoda tehát? Az én napjaim gyorsabbak voltak a futónál; elfutottak, és jót nem láttak. Elmúltak, mint a gyümölcshordó hajók, mint az ételre röpülő sas. Ha mondom is: nem szólok igy többé, elváltozik orczám, és fájdalommal gyötörtetem. Féltem minden cselekedeteimtől, tudván, hogy nem kiméled a vétkezőt. De ha igy is istentelen vagyok, miért fáradtam hiába? Ha ugyan hóvízzel megmosatom is, és mint igen tiszták, fénylenek is kezeim, mindazáltal mocsokba mártasz engem, és megutálnak engem az én ruháim; mert nem hozzám hasonlónak felelek, sem a kit a törvényben velem egyiránt meghallgathassanak. Nincs, a ki mind a kettőt megfeddhesse, és kezét tehesse mind a kettőre. Vegye el rólam vesszejét, és az ő félelme ne rettentsen engem: úgy szólok, és nem félek tőle; mert félvén, nem felelhetek.

Idézi 6