Joel jövendölése 1

1 Az Úr igéje, mely Joelhez, Fátuel fiához lett. 2 Halljátok ezt, vének! és vegyétek füleitekbe, föld minden lakói! ha történt-e ez a ti napjaitokban vagy atyáitok napjaiban? 3 Beszéljetek erről fiaitoknak, és fiaitok az ő fiaiknak, s ezek fiai a következő nemzedéknek. 4 Mi a hernyótól megmarad, megeszi a sáska, a sáska maradványát megeszi a cserebogár, és a cserebogár maradványát megemészti a ragya. 5 Serkenjetek föl, részegek! és sírjatok, és ordítsatok mindnyájan, kik édesdeden iszszátok a bort, mert majd elvétetik az szátoktól. 6 Mert egy nemzet jő fel az én földemre, erős és számtalan, fogai mint az oroszlán fogai, és zápfogai, mint a fiatal oroszlánéi. 7 Pusztává teszi az én szőllőmet, és fügefámat meghámozza, mezítelenné tévén, megfosztja azt és ledönti, úgy hogy fehérek lesznek ágai. 8 Sírj, mint a szőrzsákba öltözött nő az ő ifjúságának férje fölött. 9 Elvétetik az eledel- és italáldozat az Úr házából; sírnak a papok, az Úr szolgái. 10 Puszta a tartomány, sír a föld; mert el van veszve a búza, megzavarodva a bor, kiszáradva az olaj. 11 Le vannak verve a szántóvetők, ordítanak a szőllőművesek a gabona és árpa fölött; mert oda a föld aratása. 12 A szőllő ki van száradva, a fügefa meghervadva, a gránátalma-, a pálma-, az almafa és a mező minden fája kiaszva, úgy hogy szégyenné lesz az öröm az emberek fiai között. 13 Övezzétek föl magatokat, és sírjatok, papok! ordítsatok, oltár szolgái! menjetek és viraszszatok szőrzsákban, én Istenem szolgái! mert elvétetik a ti Istenetek házából az eledel- és italáldozat. 14 Szenteljetek böjtöt, híjátok össze a gyülekezetet, gyüjtsétek egybe a véneket, a föld minden lakóit a ti Istenetek házába, és kiáltsatok az Úrhoz: 15 Ah, ah, ah, az a nap! Mert közel vagyon az Úr napja, és mint a pusztítás, úgy jön a Mindenhatótól. 16 Vajjon nem a ti szemetek láttára vesz-e el az eledel, a mi Istenünk házából az öröm és vigaság? 17 A barmok elsenyvednek ganéjokban, a csűrök leomlanak, a magtárak elhányatnak, mert a búza oda van. 18 Miért nyög a barom, s bőg a marhacsorda? mert nincs legelője; és a juhnyájak is elvesznek. 19 Tehozzád kiáltok, Uram! mert az aszálytűz megemészti a mező szépségeit, és a hőség elégeti a tartomány minden fáját. 20 De a mezei vadak is, mint a záporesőt szomjúhozó föld, föltekintenek hozzád, mert ki vannak száradva a vízforrások, és a hőség által megemésztve a mező szépségei.