Joel jövendölése 4

1 (6.) Mert ime ama napokban és azon időben, mikor visszatérítem Júda és Jerusalem foglyait, 2 (7.) egybegyüjtöm mind a nemzeteket, és leviszem őket Josafát völgyébe; és ott itéletet tartok felettök az én népemért és örökségemért, Izraelért, kiket elszélesztettek a nemzetek közé, és földemet elosztották. 3 (8.) És az én népemre sorsot vetettek; a gyermeket bordélyba tették, s a leányt borért adták el, hogy ihassanak. 4 (9.) De mi közöm nekem veletek? Tírus és Szídon és a filiszteusok minden határai! Vajjon boszút akartok-e ti énrajtam állani? Ha boszút akartok énrajtam állani, igen hamar visszafordítom azt fejetekre. 5 (10.) Mert az én ezüstömet és aranyamat elvittétek, és az én kivánatos és legszebb ékszereimet bevittétek bálvány-templomaitokba. 6 (11.) Júda fiait és Jerusalem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy eltávolítsátok őket határaikról. 7 (12.) Ime én felköltöm őket ama helyről, melyre eladtátok őket, és a ti gonoszságtokat fejetekre fordítom. 8 (13.) És eladom fiaitokat és leányaitokat Júda fiainak kezei által, s ezek eladják őket a szabeusok távol nemzetének; mert az Úr mondotta. 9 (14.) Kiáltsátok ezt a nemzetek között: Készítsetek hadat, költsétek fel a hősöket, járúljanak elé, jőjenek fel mind a hadakozó férfiak. 10 (15.) Verjétek szántóvasaitokat kardokká, és kapáitokat dárdákká; az erőtlen mondja: hogy erős vagyok én. 11 (16.) Rohanjatok ki, és jőjetek elé, minden nemzetek, köröskörűl, és gyűljetek egybe; ott öleti meg az Úr a te hőseidet. 12 (17.) Keljenek föl, és menjenek a népek Josafát völgyébe; mert ott ülök le, hogy megitéljek minden nemzetet köröskörűl. 13 (18.) Fogjátok a sarlókat, mert megért az aratás; jőjetek és lépjetek elé, mert tele a sajtó, túláradnak a kádak, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk. 14 (19.) Nép népet ér az öldöklés völgyében; mert közel van az Úr napja az öldöklés völgyében. 15 (20.) A nap és hold elsőtétednek s a csillagok megvonják fényességöket. 16 (21.) És az Úr Sionból ordít, és Jerusalemből adja szózatát, és megrendűlnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének reménye, és erőssége Izrael fiainak. 17 (22.) És megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki Sionban, az én szent hegyemen lakom; és szent leszen Jerusalem, és idegenek nem mennek át többé rajta. 18 (23.) És leszen az napon: hogy édességet csöpögnek a hegyek, a halmok tejjel folynak, és Júda minden patakja tele lesz vízzel, kútforrás fakad az Úr házából, és megöntözi a tövisek patakját. 19 (24.) Egyiptom pusztasággá leszen, és Idumea romlás kietlenévé, azért hogy gonoszúl bántak Júda fiaival, és ártatlan vért ontottak az ő földén. 20 (25.) És Judeában örökké lakni fognak, és Jerusalemben nemzedékről nemzedékre. 21 (26.) És kitisztítom őket a vérbűnből, melyből még ki nem tisztítottam; és az Úr Sionban fog lakni.