Jónás jövendölése 1

1 És lőn az Úr igéje Jónáshoz, Amati fiához, mondván: 2 Kelj föl, és eredj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj abban; mert fölhatott elém az ő gonoszsága. 3 És fölkele Jónás, hogy Tarzisba fusson az Úr színe elől. És leméne Joppéba; és Tarzisba menő hajót találván, megadá a hajóbért, és beszálla, hogy elmenjen Tarzisba az Úr színe elől. 4 De az Úr nagy szelet bocsáta a tengerre; és nagy szélvész lőn a tengeren, és a hajótörés veszedelmébe juta. 5 És megfélemlének a hajósok, és kiáltának a férfiak az ő istenökhez, és a hajóban levő terhet behányák a tengerbe, hogy az által könnyebb legyen; Jónás pedig leméne a hajó belső részeibe, és aluszik vala mély álomban. 6 És hozzá járúlván a kormányos, mondá neki: Hogy alhatol te oly mélyen? Kelj föl, híjjad segítségűl a te Istenedet, talán megemlékezik ez Isten mi rólunk, és nem veszünk el. 7 És mondá egyik férfiú az ő társának: Jertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, miért van rajtunk ez a veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. 8 És mondák neki: Jelentsd meg nekünk, miokért van rajtunk ez a veszedelem? mi a te ügyed? hová való vagy, és hova mégy? vagy micsoda nép közől vagy te? 9 És mondá nekik: Én zsidó vagyok, és a menny Urát Istenét félem, ki a tengert és a szárazat teremtette. 10 És megfélemlének a férfiak nagy félelemmel, és mondák neki: Mit cselekedtél? (mert megtudták a férfiak, hogy ő az Úr színe elől fut, mert elbeszélte vala nekik). 11 És mondák neki: Mit tegyünk veled, hogy eltávozzék tőlünk a tengervész? mert a tenger dagálya egyre növekedik vala. 12 És mondá nekik: Fogjatok engem, és vessetek a tengerbe, és eltávozik tőletek a tengervész; mert én tudom, hogy miattam jött rátok e nagy vihar. 13 És evezének a férfiak, hogy a szárazra juthassanak, de nem lehete, mert a tenger dagálya növekedik vala ellenök. 14 És kiáltának az Úrhoz, és mondák: Kérünk, Uram, ne veszszünk el e férfiú élete miatt, és ne hárítsd ránk az ártatlan vért; mert te, Uram, a mint akarod, úgy cselekszel. 15 És fogván Jónást, a tengerbe veték, és megszűnék a tenger az ő háborgásától. 16 És a férfiak nagy félelemmel félék az Urat, és áldozatokat mutatának be az Úrnak, és fogadásokat tevének.