Jónás jövendölése 2

Jónást egy nagy hal elnyeli; ki könyörög a hal gyomrában, s három nap három éj múlva a szárazra kivettetik.

1 És az Úr egy nagy halat rendele, hogy elnyelje Jónást; és Jónás három nap és három éjjel vala a hal gyomrában. 2 És imádkozék Jónás az ő Urához Istenéhez a hal gyomrából, 3 és mondá: Szorongásomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem; a pokol gyomrából kiálték, és meghallgatád az én szómat. 4 Bevetettél engem a mélységbe, a tenger kebelébe, és a víz körűlvett engem; örvényeid és habjaid mind átmentek fölöttem. 5 És én így szólék: Elvettettem szemeid elől; mindazáltal ismét meglátom a te szent templomodat. 6 Körűlvettek engem a vizek egész lelkemig, a mélység besánczolt engem, a tenger elborította fejemet. 7 A hegyek fenekéig szállottam le, a föld zárai összecsukódtak fölöttem mindörökké; de te fölemelted a romlásból életemet, én Uram Istenem! 8 Mikor szorongott bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról; hogy hozzád jusson imádságom a te szent templomodba. 9 Kik a hiúságokhoz hasztalanúl ragaszkodnak, elmulasztják az ő irgalmát.

10 Én pedig a dicséret szavával áldozok neked; a mit fogadtam, mind megadom a szabadúlásért az Úrnak. 11 És az Úr parancsola a halnak, s az kiveté Jónást a szárazra.