Józsue könyve 13

A tartomány elosztása iránti parancs. A Jordánon túli örökség.

Midőn Józue öreg és élemedett lőn, mondá az Úr neki: Megöregedtél és koros vagy, és igen széles föld maradt hátra, mely még sorssal el nem osztatott: tudniillik, egész Galilea, Filisztea és egész Gesszúri, a zavaros folyóvíztől, mely Egyiptomot öntözi, Akkaron határaig éjszak felé, Kanaán földe, mely öt filiszteus fejedelemségre oszlik, gazeusokra és azotiusokra, askalonitákra, geteusokra és akkaronitákra; délre pedig a heveusok, Kanaán egész földe, és a szidoniusok Márája Afekáig, és az amorreusok határaig, – és annak véghelyei; a Libanon tartománya is napkelet felé Baalgádtól Hermon hegye alatt, mígnem bemégy Ématba; mindnyájan, kik a hegyen laknak, Libanontól Maszerefot vizeig, és mind a szidoniusok. Én vagyok, a ki eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől. Jusson tehát Izrael örökségének részébe, a mint megparancsoltam neked. És most oszszd el a földet birtokúl a kilencz nemzetségnek és Manasszes félnemzetségének; mert ezzel Rúben és Gád már birtokba vették a földet, melyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik a Jordán-folyamon túl, napkelet felé, Ároertől, mely az Arnon patakának partján fekszik, és a völgy közepett, és Medaba minden mezőségét Díbonig; és Széhonnak, az amorreusok királyának minden városait, ki Heszebonban országlott, Ammon fiainak határáig; és Gálaádot és Gesszuri és Makati határát, és az egész Hermon-hegyet, és egész Bászánt Szalekáig, Ógnak minden országát Bászánban, ki Asztarotban és Edraiban országlott, s még Rafaim maradékaiból volt; és Mózes megverte őket és eltörlötte. És Izrael fiai nem akarák elveszteni Gesszurit és Makalit; és ők Izrael között laktak a jelen napig. Lévi nemzetségének pedig nem ada birtokot, hanem Izrael Ura- Istenének hálaadó- és békeáldozatai az ő öröksége, a mint mondotta neki. Ada tehát Mózes örökséget Rúben fiai nemzetségének rokonságaik szerint. És vala az ő határjok Ároertől, mely az Arnon patakának partján fekszik, és azon patak völgyének közepén, az egész síkmezőt, mely Medabára viszen és Heszebonra, és azok minden helységeit, melyek a mezőségen vannak; Dibont is és Bamotbaalt és Baalmaon városát, és Jasszát, Cedimotot és Mefaatot, Kariataimot és Szabamát és Szárataszárt a völgy melletti hegyen, Betfogort és Aszedotot, Fászgát és Bethieszimótot, és mind a mezei városokat, és Széhonnak, az amorreus királynak minden országát, ki Heszebonban országlott, kit megvert Mózes Madián fejedelmeivel együtt; a heveust és Recemet, Szúrt és Húrt és Rebét, Szehon hadnagyait, azon föld lakóit. És Beor fiát, Balaámot, a jósolót megölék Izrael fiai karddal a többi megöltekkel együtt. És Rúben fiainak határa lőn a Jordán folyóvize. Ezek a városok és faluk, a rúbeniták öröksége, rokonságaik szerint. És Mózes Gád nemzetségének és fiainak rokonságaik szerint örökséget ada, melynek elosztása ez; határa: Jászer és Gálaád minden városa, és Ammon fiai földének félrésze, Ároerig, mely Rabba ellenében vagyon; és Heszebontól Rámotig, Maszféig és Betonimig; és Manaimtól Dabir határaig; a völgyben: Beterán és Betnemra, Szókot és Száfon, a heszeboni király, Széhon országának maradékrésze; a vége ennek is Jordán a Ceneret tenger végső részeig, Jordánon túl a napkeleti részre. Ez Gád fiainak öröksége családaik szerint, azoknak városai és falui. Manasszes félnemzetségének is és fiainak rokonságaik szerint örökséget ada, melynek kezdete ez: Manaimtól egész Bászánt, és Ógnak, a bászáni királynak egész országát, és Jairnak minden helységeit, melyek Bászánban vannak, hatvan várost; és felerészét Gálaádnak, és Asztarótot, és Edrait, Óg országának városait Bászánban Manasszes fia, Makir fiainak, Makir fiai felerészének adá rokonságaik szerint. Ezen örökséget osztá el Mózes Moáb mezőségein, a Jordánon túl, Jeriko ellenében, napkelet felé. Lévi nemzetségének pedig nem ada örökséget; mert Izrael Ura Istene az ő öröksége, a mint neki mondotta vala.

Idézi 1