Józsue könyve 2

1 Tehát Nun fia, Józue, két kémet külde titkon Szétimből, és mondá nekik: Menjetek, és nézzétek meg a földet és Jerikó városát. Kik eltávozván, bemenének egy Ráháb nevű paráznaasszony házába, és megnyugvának nála. 2 És hirűl adák Jerikó királyának, és mondák: Ime férfiak jöttek ide be éjszaka Izrael fiai közől, hogy megkémleljék a földet. 3 És Jerikó királya Ráhábhoz külde, mondván: Add ki ama férfiakat, kik hozzád jöttek, és házadba mentek, mert kémek, és az egész földet kémlelni jöttek. 4 És az asszony fogván a férfiakat, elrejté, és mondá: Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, hovávalók; 5 és mikor besötétedvén, a kapu betéteték, ők is kimentenek, nem tudom, hova mentek; de űzzétek hamar őket, még elfogjátok. 6 Ő pedig a férfiakat háza tetejére vezeté, és befödé őket len-pozdorjával, mely ott vala. 7 Azok pedig, kik elküldettek vala, utánok menének amaz úton, mely a Jordán révére viszen; és mihelyest kimentek, a kapu mindjárt betéteték. 8 Még el sem aludtak, kik a rejtekben valának, és ime az asszony fölméne hozzájok, és mondá: 9 Tudom, hogy az Úr nektek adta e földet; mert ránk rohant tőletek a félelem, és elcsüggedtek e föld minden lakói. 10 Hallottuk, hogy az Úr kiszárasztotta a vörös tenger vizeit bémenetetek előtt, mikor Egyiptomból kijöttetek; és miket cselekedtetek az amorreusok két királyának, kik a Jordánon túl voltak, Széhonnak és Ógnak, kiket megöltetek. 11 És ezeket hallván megijedtünk, és elcsüggedett szivünk, és nem maradt bátorság bennünk a ti bejöveteleteken. Mert a ti Uratok Istenetek ő az Isten fönn az égben, és alant a földön. 12 Most tehát esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek atyám házával, és adjatok nekem bizonyos jelt, 13 hogy megszabadítjátok atyámat és anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mind, a mi övék, és megmentitek életünket a haláltól. 14 És azok felelék neki: A mi lelkünk legyen halálban érettetek, de úgy, ha minket el nem árúlsz; és mikor az Úr nekünk adja e földet, irgalmat és igazságot cselekszünk veled. 15 Erre lebocsátá őket kötélen az ablakról, mert háza a kőkerítéshez vala ragasztva; 16 és mondá nekik: A hegyekre menjetek, netalán a visszatérők elétaláljanak; és ott lappangjatok harmadnapig, míg amazok visszatérnek, és úgy menjetek útatokra. 17 Kik mondák neki: Mentek leszünk az eskütől, melylyel minket megeskettél, 18 ha mi bejövén a földre, e vörös zsinór jelűl leszen, és azt azon ablakra kötöd, melyen minket lebocsátottál; és atyádat, anyádat és atyádfiait és minden rokonságodat házadhoz egybegyűjtöd. 19 De a ki házad ajtaján kimegy, annak vére legyen fején, és mi ártatlanok leszünk. Mindazok vére pedig, kik a házban veled lesznek, a mi fejünkre szálljon, ha valaki őket illeti. 20 Hogyha minket el akarsz árúlni és e beszédet kijelenteni, mentek leszünk az eskütől, melylyel minket megeskettél. 21 És ő felelé: A mint szólottatok, úgy legyen. És elbocsátván őket, hogy elmenjenek, kifüggeszté a vörös zsinórt az ablakon. 22 Azok pedig elmenvén, a hegységre jutának, és ott maradának három nap, míg visszatérének, a kik kergették vala; mert minden utakon keresvén sem találák őket. 23 S midőn ezek a városba mentek, a kémek is visszatérének, és lejövén a hegyről, és átkelvén a Jordánon, eljutának Nun fiához, Józuéhoz, és elbeszélék neki mind, a mi velök történt vala. 24 És mondák: Az Úr kezünkbe adta ez egész földet, és a félelem miatt leverettek minden lakói.