Józsue könyve 22

1 Az időben szólítá Józue a rúbenitákat, és gaditákat és Manasszes félnemzetségét, 2 és mondá nekik: Megcselekedtétek mind, a miket nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt; nekem is mindenben engedelmeskedtetek, 3 el sem hagytátok atyátokfiait sok ideg, a jelen napig, megtartván a ti Uratok Istenetek parancsát. 4 Mivel pedig most a ti Uratok Istenetek nyugodalmat és békeséget adott atyátokfiainak, a mint megigérte: térjetek vissza, és menjetek hajlékaitokba és örökségtek földére, melyet nektek Mózes az Úr szolgája adott túl a Jordánon, 5 de úgy, hogy figyelmesen őrizzétek és cselekedettel teljesítsétek a parancsot és törvényt, melyet nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, hogy szeressétek a ti Uratokat Isteneteket, és járjatok minden útain, és megtartsátok parancsait, és hozzá ragaszkodjatok, és szolgáljatok neki teljes szivetekkel és teljes lelketekkel. 6 És megáldá őket Józue, és elbocsátá őket. Kik visszatérének hajlékaikba. 7 Manasszes félnemzetségének pedig Mózes Bászánban adott örökséget; és annakokáért ama félnek, mely még hátra volt, sorsot ada Józue többi atyjokfiai között a Jordánon innét napnyugat felé. És midőn elbocsátotta őket hajlékaikba és megáldotta, 8 mondá nekik: Sok vagyonnal és gazdagsággal tértek vissza lakhelyeitekre, ezüsttel és aranynyal, rézzel és vassal és sokféle ruhákkal; oszszátok meg az ellenségek zsákmányát atyátokfiaival. 9 És visszatérének és elmenének Rúben fiai és Gád fiai és Manasszes félnemzetsége Izrael fiaitól, Sílóból, mely Kanaánban vagyon, hogy bemenjenek Gálaádba, örökségök földére, melyet az Úr parancsa szerint Mózes keze által nyertek vala. 10 És midőn a Jordán dombjaihoz jutottak Kanaán földére, roppant nagy oltárt építének a Jordán mellett. 11 Midőn ezt Izrael fiai meghallották, és nekik bizonyos követek hírűl vitték, hogy Rúben és Gád és Manasszes félnemzetsége fiai oltárt építettek Kanaán földén a Jordán dombjain, Izrael fiainak ellenében: 12 egybegyűlének mindnyájan Sílóba, hogy fölmenjenek, és hadakozzanak ellenök. 13 Elébb azonban elküldék hozzájok Gálaád földére Eleazar pap fiát, Fineeszt, 14 és vele tíz fejedelmet, egyet-egyet mindenik nemzetségből. 15 Kik eljövének Rúben és Gád Manasszes félnemzetsége fiaihoz, Gálaád földére, és mondák nekik: 16 Ezt izeni az Úr egész népe: Micsoda törvényszegés ez? Miért hagytátok el Izrael Urát Istenét, szentségtelen oltárt építvén, és az ő tiszteletétől eltávozván? 17 Kevés-e az nektek, hogy Beelfegor által vétkeztetek, és a jelen napig rajtunk maradt azon bűn szennye, és a népből sokan elestek? 18 Ti ma elhagytátok az Urat, és holnap egész Izrael ellen fölgerjed az ő haragja. 19 Hogyha tisztátalannak vélitek örökségtek földét, jőjetek át azon földre, melyen az Úr hajléka vagyon, és lakjatok közöttünk; csakhogy az Úrtól és társaságunktól el ne távozzatok, oltárt építvén a mi Urunk Istenünk oltárán kivűl. 20 Nemde Záre fiai, Ákán szegte meg az Úr parancsát, és Izrael egész népére szállott az ő haragja? És az egy ember vala, és bár egyedűl veszett volna el bűnében! 21 És felelék Rúben és Gád fiai és Manasszes félnemzetsége az Izrael követsége fejedelmeinek: 22 Az erősséges Úr Isten, az erősséges Úr Isten tudja, és Izrael egyetemben értse meg: ha törvényszegő szívvel építettük ez oltárt, ne őrizzen meg minket, hanem azonnal most büntessen meg; 23 és ha oly szándékkal cselekedtük, hogy égő- és hála- és békeáldozatokat tegyünk arra, ő torolja meg rajtunk, és itéljen meg minket; 24 és ha nem inkább oly gondolattal és végzéssel, hogy mondanók: Maholnap fiaitok azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek Izrael Urához Istenéhez? 25 Határt vetett az Úr közöttünk és közöttetek, oh Rúben fiai és Gád fiai, a Jordán folyóvizét, és azért nincs részetek az Úrban. És ez okkal fiaitok eltérítik fiainkat az Úr félelmétől. Jobbnak véltük tehát, 26 és mondottuk: Építsünk oltárt magunknak, nem az égő- sem a békeáldozatok bemutatására; 27 hanem bizonyságúl közöttünk és közöttetek, magzataink és maradékaitok között, hogy az Úrnak szolgáljunk, és szabad legyen áldoznunk mind égő-, mind hála-, mind békeáldozatokat; és maholnap fiaitok ne mondják fiainknak: Nincs részetek az Úrban! 28 Ha ezt akarják mondani, megfelelnek nekik: Ime az Úr oltára, melyet atyáink emeltek, nem égő- sem hálaáldozatokra, hanem bizonyságúl közöttünk és közöttetek. 29 Távol legyen tőlünk e gonoszság, hogy eltávozzunk az Úrtól, és nyomdokait elhagyjuk, oltárt építvén égő- és hála- és békeáldozatok bemutatására a mi Urunk Istenünk oltárán kivűl, mely az ő hajléka előtt építtetett. 30 Ezeket hallván Fíneesz pap és Izrael követségének fejedelmei, kik vele valának, megengesztelődének; és Rúben és Gád fiainak és Manasszes félnemzetségének igéit igen örömest fogadák. 31 És mondá nekik Eleazar pap fia, Fineesz: Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mert idegenek vagytok e törvényszegéstől, és megszabadítottátok Izrael fiait az Úr kezéből. 32 És visszatére a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gálaád földéről, Kanaán határaiból Izrael fiaihoz, s ezt elbeszélé nekik. 33 És tetszék a beszéd mindnyájoknak, kik azt hallották. És Izrael fiai dicsérék az Istent, és nem mondák többé, hogy fölmennek ellenök és hadakoznak, és elpusztítják örökségök földét. 34 És nevezék Rúben fiai és Gád fiai az oltárt, melyet építettek vala: Mi bizonyságunk, hogy az Úr az Isten.