Józsue könyve 5

Körűlmetélés és húsvéti ünnep Kanaánban. A manna megszűnik hullani. Az Úr egyik angyala megjelen Józuénak.

1 Azért miután meghallották az amorreusok minden királyai, kik a Jordánon túl laknak vala napnyugatra, és Kanaán minden királyai, kik a nagy tenger közel helyeit bírják vala, – hogy kiszárasztotta az Úr Jordán folyamát Izrael fiai előtt, míg átmentek: elcsüggede szivök, és nem marada bátorság bennök, félvén Izrael fiainak bejövetétől. 2 Az időben mondá az Úr Józuénak: Csinálj magadnak kő-késeket, és metéld körűl másodszor Izrael fiait. 3 Megcselekvé, a mit parancsolt vala az Úr, és körűlmetélé Izrael fiait a körűlmetélés halmán. 4 Ez pedig oka a második körűlmetélésnek: Az egész férfinemű nép, mely kijött volt Egyiptomból, valamennyi hadakozó férfiú meghalt vala a pusztában, az útnak igen hosszú kerengéseiben; 5 kik mindnyájan körűl voltak metélve; a nép pedig, mely a pusztában született, 6 a széles pusztának negyven esztendeig tartó útján körűlmetéletlen volt, míg elemésztetének, kik nem hallgatták az Úr szavát, és kiknek azelőtt megesküdött vala, hogy nem mutatja meg nekik a tejjel és mézzel folyó földet. 7 Ezek fiai következének az atyák helyére, és körűlmetéltetének Józuétől; mert a mint születének, körűlmetéletlenek valának, és senki őket az útban körűl nem metélte. 8 Miután pedig mindnyájan körűlmetéltettek, azon táborhelyen maradának, míg meggyógyulának. 9 És mondá az Úr Józuénak: Ma vettem el rólatok Egyiptom gyalázatát. És hivaték azon hely neve Galgalának a jelen napig. 10 És Izrael fiai Galgalában maradának, és Fázét tartának a hó tizennegyedik napján estve, Jerikó mezőségein; 11 és evének a föld gabonájából másodnap kovásztalan kenyereket és azon esztendőbeli árpalepényt. 12 És elfogya a manna, miután a föld gabonájából ettenek, és nem éltek többé azon eledellel Izrael fiai, hanem Kanaán földének azon esztendőbeli gabonájából evének. 13 Midőn pedig Józue Jerikó városának mezején volt, fölemelé szemeit, és láta egy ellenében álló és kivont kardot tartó férfiút, és hozzája méne, és mondá: Miénk vagy-e, vagy ellenségeinké? 14 Ki felelé: Nem; hanem az Úr seregének fejedelme vagyok, és most jövök.

15 Leborúla Józue arczczal a földre, és imádván, mondá: Mit mond az én Uram szolgájának? 16 Oldd le, úgymond, sarudat lábaidról; mert a hely, melyen állasz, szent. És úgy cselekvék Józue, a mint neki parancsolva volt.