Józsue könyve 6

1 Jerikó pedig bezárva és megerősítve vala, Izrael fiaitól való félelem miatt, és senki sem mert ki és bejárni. 2 És mondá az Úr Józuénak: Ime kezedbe adtam Jerikót és az ő királyát és mind az erős férfiakat. 3 Kerűljétek meg a várost minden hadakozók egyszer napjában, és cselekedjetek így hat nap. 4 A hetedik napon pedig a papok vegyék a hét harsonát, melyekkel az örvendetes esztendőben élnek, és menjenek a szövetség szekrénye előtt; és hétszer kerűljétek meg a várost, és a papok harsonát fujjanak. 5 És mikor a harsonának hosszabb és szaggatott szava megzendűl és füleitekbe harsog: kiáltson az egész nép igen nagy sikoltással, és a város falai tövig leomlanak, és menjen be kiki ama helyen, melynek ellenében állani fog. 6 Eléhivá tehát Nun fia, Józue a papokat és mondá nekik: Vegyétek föl a szövetség szekrényét, és más hét pap vegye az örvendetes esztendő hét harsonáját, és járjanak az Úr szekrénye előtt. 7 A népnek is mondá: Menjetek és kerűljétek meg a várost, fölfegyverkezve, az Úr szekrénye előtt menvén. 8 És midőn Józue ez igéket elvégezte, és a hét pap a hét harsonával az Úr szövetségének szekrénye előtt zengett, 9 az egész fegyveres had elől menvén, a többi község a szekrényt követé, és a harsonák szavától minden harsog vala. 10 Parancsola pedig Józue a népnek, mondván: Ne kiáltsatok, se ne hallják szavatokat, se semmi beszéd szátokból ki ne menjen, mignem eljő a nap, melyen mondani fogom nektek: Kiáltsatok! és akkor kiáltsatok. 11 Megkerülé tehát az Úr szekrénye a várost egyszer napjában, és visszatérvén a táborba, ott marada. 12 És Józue éjjel fölkelvén, a papok fölvevék az Úr szekrényét, 13 és heten közőlük a hét harsonát, melyekkel az örvendetes esztendőben élnek; és az Úr szekrénye előtt menének, járván és harsonát fúván, és a fegyveres nép előttök méne, a többi község pedig követé a szekrényt, zengvén a harsonaszó. 14 És megkerűlék a várost másodnap egyszer, és visszatérének a táborba. Igy cselekvének hat napig. 15 A hetedik napon pedig korán reggel fölkelvén, megkerűlék a várost hétszer, a mint rendelve vala. 16 És midőn a hetedik kerűlésben harsonát fúttak a papok, mondá Józue egész Izraelnek: Kiáltsatok! mert az Úr nektek adta a várost; 17 és átok legyen e város és minden, a mi benne van, az Úré legyen; egyedűl Ráháb, a paráznaszemély éljen mindazokkal, kik vele a házban vannak; mert elrejtette a követeket, kiket küldöttünk vala. 18 Ti pedig ójátok magatokat, hogy azokból, a mik tiltva vannak, semmit se illessetek, és ne legyetek a parancs megszegői; és Izrael egész tábora bűn alatt ne legyen, meg se háboríttassék. 19 A mi pedig arany és ezüst leend, és réz- és vas-edény, az Úrnak szenteltessék, az ő kincsei közé tétetvén.

20 Tehát az egész nép kiáltván, és a harsonaszó zengvén, miután a sokaság füleibe hatott a szózat és harsogás, a falak azonnal leomlának; és fölméne kiki azon helyen, mely ellenében vala, és bevevék a várost, 21 és megölének mindeneket, mik abban valának, férfiútól asszonyig, csecsemőtől vénig; az ökröket és juhokat és szamarakat is levágák fegyver élével. 22 Ama két férfiúnak pedig, kik kémségbe küldettek vala, mondá Józue: Menjetek azon paráznaasszony házába, és hozzátok elé őt és minden vagyonát, a mint neki esküvéssel fogadtátok. 23 És bemenvén az ifjak, kihozák Ráhábot és szüleit, atyjafiait, minden házi szereit és rokonságát, és Izrael táborán kivűl szállíták. 24 A várost pedig és mindazt, mi abban volt, fölgyujták, kivéve az aranyat és ezüstöt, és a réz- és vas-edényeket, melyeket az Úr kincstárának szentelének.

25 Ráhábot, a paráznaszemélyt pedig, és atyja háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyá Józue, és lakának Izrael között a jelen napig azért, mivel elrejtette a kémeket, kiket küldött vala, hogy Jerikót megkémleljék. Ugyanaz időben átkot szóla Józue, mondván: 26 Átkozott legyen azon férfiú az Úr előtt, ki fölállítja és fölépíti Jerikó városát. Az ő elsőszülöttén vesse meg annak alapját, és utolsó fián emelje föl annak kapuit. 27 Az Úr pedig Józuéval vala, és az ő neve elhíresedék az egész földön.