Józsue könyve 8

1 Mondá pedig az Úr Józuénak: Ne félj és ne rettegj; vidd el magaddal a hadakozók minden sokaságát, és fölkelvén, menj föl Hái városába. Ime kezedbe adtam annak királyát és a népet, a várost és földet. 2 És cselekedjél Hái városával, és annak királyával úgy, a mint cselekedtél Jerikóval és annak királyával; a zsákmányt pedig és a barmokat mind magatoknak ragadjátok; cselt vess a város mögött. 3 És fölkele Józue, és vele a hadakozók minden serege, hogy fölmenjenek Háiba; és harminczezer válogatott erős férfiút külde el éjjel, 4 és parancsolá nekik, mondván: Vessetek cselt a város mögött, és messze ne távozzatok, és legyetek készen mindnyájan. 5 Én pedig és a többi sokaság, mely velem van, másfelől megyünk a város ellen. És mikor kijőnek ellenünk, a mint azelőtt cselekedtünk, elfutunk, és hátat fordítunk, 6 míg a kergetők a várostól messzebb szakadnak, azt vélvén, hogy szaladunk, mint azelőtt. 7 Mikor tehát mi szaladunk, és ők kergetnek, keljetek föl a lesből, és dúljátok föl a várost, és kezetekbe adja azt a ti Uratok Istenetek. 8 És midőn bevettétek, gyujtsátok föl azt, és mindent úgy cselekedjetek, a mint rendeltem. 9 És elbocsátá őket, és elmenének a leshelyre, és megvonúlának Bétel és Hái között, Hái városának napnyugati részén; Józue pedig azon éjjel a nép között marada; 10 és fölkelvén koránreggel, számbavevé társait, és a vénekkel fölméne a hadsereg élén, körűlvétetve a hadakozók segítségétől. 11 És mikor eljutottak és fölmentek a város ellenébe, a város éjszaki részére állának, mely között és közöttük völgy vala. 12 Ő pedig ötezer embert választott és helyezett vala lesbe Bétel és Hái között, azon város napnyugati részére. 13 A többi hadsereg pedig mind éjszak felé méne, úgy hogy azon sokaság utolsói a város éjszaki részét érék. Elméne tehát Józue azon éjjel, és a völgy közepébe álla. 14 Mit látván Hái királya, siete reggel, és kiméne a város minden hadával, és sereget rendele a puszta felé, nem tudván, hogy háta mögött rejtekben csel vagyon. 15 Józue pedig és egész Izrael megindúla helyéből, félelmet színlelvén, és futván a puszta útján. 16 Amazok pedig egyetemben fölkiáltván, és egymást biztatván, kergeték őket. És midőn eltávoztak a várostól, 17 és Hái városában és Bételben csak egy sem maradt, a ki nem kergette volna Izraelt, (a mint kirohantak vala, a városokat nyitva hagyván),

18 mondá az Úr Józuénak: Emeld föl paizsodat, mely kezedben vagyon, Hái városa ellen, mert neked adom azt. 19 És midőn fölemelte paizsát a város ellen, a lesben rejtezők azonnal fölkelének; és a városra rohanván, bevevék és fölgyujták azt. 20 A város férfiai pedig, kik Józuét kergetik vala, hátratekintvén, és látván a város füstjét égig emelkedni, nem futhatának többé sem ide, sem oda; kiváltképen mivel azok, kik a futást színlelék, és a puszta felé tartanának, a kergetőknek erősen ellenállottak. 21 És látván Józue és egész Izrael, hogy a város bevétetett, és füstje fölemelkedik, visszafordúlván, megveré Hái férfiait. 22 Mivel azok is, kik bevették és fölgyujtották a várost, kijövén a városból társaik elé, a közbevett ellenséget vágni kezdék. Midőn tehát mind a két felől vágák az ellenséget, úgy, hogy annyi sokaságból senki sem szabadúla el, 23 Hái városának királyát is elevenen elfogák, és Józuéhoz vivék. 24 Megöletvén tehát mindazok, kik a pusztára menő Izraelt űzték vala, s azon helyen fegyver átal elhullván, Izrael fiai visszatérének, és megverék a várost. 25 Valának pedig, kik az nap elhullottak, férfiutól asszonyig, tizenkét ezeren, mind Hái városbeli emberek. 26 Józue pedig nem bocsátá le kezét, melyet fölemelt vala, tartván a paizst, mígnem megöletének Hái minden lakói. 27 A barmokat pedig és a város zsákmányait magok között oszták el Izrael fiai, a mint parancsolta vala az Úr Józuénak. 28 Ki fölgyujtá a várost, és omladék halommá tette azt mindörökre; 29 Annak királyát is fölakasztatá az akasztófára estig és napnyugatig; ekkor parancsola Józue, és levevék annak holttestét a keresztről, és a város kapuja elé veték, nagy halom követ hordván rá, mely fönmaradt a jelen napig. 30 Azután oltárt építe Józue Izrael Ura- Istenének Hébal hegyén, 31 a mint parancsolta vala Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak, és megíratott Mózes törvénykönyvében; az oltár pedig faragatlan kövekből vala, melyeket vas nem illetett; és áldoza azon égő és békeáldozatokat az Úrnak. 32 És kövekre írá Mózes törvényének mását, melyet ő szerzett vala Izrael fiai előtt. 33 Az egész nép pedig és a vének, a hadnagyok és bírák kétfelől állának a szekrénynyel a papok előtt, kik hordozzák vala az Úr szövetségének szekrényét, úgy a jövevény, mint a benlakó; fele azoknak Garízim hegye mellett, és fele Hébal hegye mellett, a mint parancsolta vala Mózes, az Úr szolgája. És először megáldá Izrael népét. 34 Azután elolvasá minden igéit az áldásnak és átoknak, és mindeneket, a mik megirattak vala a törvény könyvében. 35 Semmit azokból, miket Mózes parancsolt, el nem hagya, hanem mindeneket ujonan eléada Izrael egész sokasága, az asszonyok és kisdedek és jövevények előtt, kik közöttük tartózkodnak vala.