Józsue könyve 9

1 Ezeket hallván a Jordánon túli minden királyok, kik a hegységeken és mezőségeken laknak vala, a tenger mellékén és a nagy tenger partján, azok is, kik a Libanon mellett laknak vala, a heteusok és amorreusok, kananeusok és ferezeusok, heveusok és jebuzeusok; 2 összegyűlének egyetemben, hogy hadakozzanak Józue és Izrael ellen egy szívvel és egy akarattal. 3 Azok pedig, kik Gábaonban laknak vala, hallván mind, a miket cselekedett Józue Jerikónak és Háinak, 4 ravaszságot gondolván, magoknak eledeleket vőnek, ó zsákokat tévén a szamarakra, és szakadozott és foltozott bortömlőket, 5 és igen régi sarukat, melyek az óság jelentésére bőrdarabokkal valának foltozva, ó ruhákba öltöztek; a kenyerek is, melyeket úti eleségre vittenek, kemények valának, és darabokra morzsolódtak. 6 És elindulának Józuéhoz, ki akkor Galgalában a táborban vala, és mondák neki és egyszersmind egész Izraelnek: Messze földről jöttünk, békeséget akarván veletek kötni. És felelék nekik Izrael férfiai, és mondák: 7 Talán oly földön laktok, mely sors szerint minket illet? úgy nem köthetünk veletek szövetséget. 8 Amazok pedig mondák Józuenak: A te szolgáid vagyunk. Kiknek mondá Józue: Kik vagytok ti, és honnan jöttök? 9 Felelének: Igen messze földről jöttek szolgáid a te Urad Istened nevében; mert hallottuk hirét az ő hatalmának, s mindazokat, miket Egyiptomban cselekedett, 10 és az amorreusok két királyának, kik túl a Jordánon voltak, Széhonnak, a heszeboni királynak, és Ógnak, a bászáni királynak, ki Asztarotban vala. 11 És mondák nekünk a vének és a mi földünk minden lakói: Vegyetek élelmet kezeitekbe az igen hosszú út miatt, és menjetek eléjök, és mondjátok: A ti szolgáitok vagyunk, kössetek velünk szövetséget. 12 Ime a kenyereket, mikor kiindultunk házainkból, hogy hozzátok jőjünk, melegen vettük s már megszáradtak, és a nagy régiség miatt elmorzsolódtak. 13 Új bortömlőket töltöttünk, s már megszakadoztak és elfeslettek. A ruhák, melyekbe öltöztünk, és a saruk, melyek lábainkon vannak, a messze út hosszú volta miatt elkoptak, és csaknem elszakadoztak. 14 Vőnek tehát ezek eleségeiből, és az Úr száját meg nem kérdék. 15 És békét köte velök Józue, és szövetségre lépvén, megigéré, hogy nem fognak megöletni; a sokaság fejedelmei is megesküvének nekik. 16 Harmadnap pedig a szövetségszerzés után, meghallák, hogy közel laknak, és közöttök fognak lenni; 17 és Izrael fiai elinditák a tábort, és eljutának harmadnapra azok városaiba, melyeknek nevei ezek: Gábaon és Kafira, Berot és Kariatiarim. 18 És nem ölék meg őket, mivel megesküdtek vala nekik a sokaság fejedelmei Izrael Ura Istene nevére. Ezért az egész község zúgolódék a fejedelmek ellen; 19 kik felelék nekik: Megesküdtünk nekik Izrael Ura Istene nevére, és azért nem nyúlhatunk hozzájok; 20 hanem ezt cselekedjük nekik: Hagyassanak ugyan meg életben, hogy ellenünk az Úr haragja föl ne gerjedjen, ha eskünket megszegnők; 21 de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségére fát vágjanak, és vizet hordjanak. Kik midőn ezeket beszélték, 22 hívá Józue a gábaonitákat, és mondá nekik: Miért kivántatok minket álnoksággal megcsalni, hogy azt mondátok: Igen messze lakunk tőletek, holott közöttünk vagytok? 23 Annakokáért átok alatt lesztek, és el nem fogy nemzetségtekből a favágó és vízhordó az én Istenem házába. 24 Kik felelék: Hírűl jött nekünk, szolgáidnak, hogy a te Urad Istened megigérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja mind e földet, és elveszti annak minden lakóit. Azért igen megijedtünk, és gondoskodtunk életünkről, kényszeríttetvén tőletek való félelmünktől, és e tanácsot végeztük. 25 Most tehát kezedben vagyunk, a mi előtted jónak és igaznak látszik, azt cselekedd velünk, 26 Úgy cselekvék tehát Józue, a mint mondotta vala, és megszabadítá őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne ölessenek. 27 És azon nap rendelé, hogy ők az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek, fát vágván, és vizet hordván a jelen ideig azon helyen, melyet az Úr választani fog.