Izaiás jövendölése 14

1 Közel van, hogy eljőjön az ő ideje, és napjai messze nem haladnak; mert az Úr könyörűl Jákobon, és kiválasztja még Izraelből, és nyugtot ad nekik földükön; hozzájok áll a jövevény, és Jákob házához ragaszkodik. 2 És fölfogják őket a népek, és elviszik helyökre, és Izrael háza azokat birtokába veszi az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt, és fogva tartják azokat, kik őket megfogták, és meghódítják sarczolóikat. 3 És leszen az napon, mikor megnyugvást ad neked Isten fáradságodtól és törődésedtől, és a kemény szolgálattól, melylyel azelőtt szolgáltál: 4 eléveszed a példabeszédet Babilon királya ellen, és mondod: Hogyan megnyugodott a sarczoló, megszünt az adófizetés! 5 Az Úr összetörte az istentelenek pálczáját, az uralkodók vesszejét, 6 mely a népet boszúságban gyógyíthatlan csapással verte, meghódította haragban a nemzeteket, és kegyetlenűl üldözte. 7 Megnyugodott és megcsendesedett az egész föld, örűl és vigad. 8 A jegenyefák is örvendeznek rajtad, és a Libanon czedrusai (mondván): Mióta te fekszel, nem jő föl, ki minket kivágjon. 9 Alant a pokol megháborodott jöveteleden, eléd menvén, felköltötte neked az óriásokat. A föld minden fejedelmei fölkeltek királyi székeikből, a nemzetek minden fejedelmei. 10 Mindnyájan felelni fognak és mondják neked: Te is megsebesűltél, mint mi, hasonló lettél hozzánk. 11 Levonatott pokolba kevélységed, leesett a te holttested; moly teríttetik alád, és lepled férgek lesznek. 12 Hogyan leestél az égből, hajnali csillag, ki reggel fölkeltél! lerogytál a földre, ki megsebesítetted vala a nemzeteket! 13 ki azt mondtad szivedben: Fölmegyek az égbe, az Isten csillagai fölé magasztalom föl királyi székemet, a szövetség hegyén fogok ülni, éjszak oldalain. 14 A felhők magassága fölé hágok, hasonló leszek a Fölségeshez. 15 Mindazáltal levonatol pokolra, a verem mélységébe. 16 A kik téged látnak, lehajolnak hozzád, és néznek: Nem ez-e ama férfiú, ki megháborította a földet, ki megrontotta az országokat, 17 ki a világot pusztává tette, és annak városait lerontotta, és foglyainak nem nyitotta meg a tömlöczöt? 18 A pogányok minden királya dicsőségben húnyt el, kiki az ő házában: 19 te pedig kivettettél sirodból, mint egy, förtelmes, haszontalan csemete, és azok közé takartattál, kik fegyverrel megölettek, és lementek a verem fenekére, mint a megrothadt holttest. 20 Nem lesz társaságod velök a sírban sem; mert földedet elvesztetted, népedet meggyilkoltad; nem lesz emlékezetben soha a gonoszok ivadéka. 21 Készítsétek el fiait megölésre atyáik gonoszsága miatt, hogy ne támadjanak föl, sem örökségűl a földet ne bírják, és ne töltsék be a földkerekség városait. 22 És fölkelek ellenök, úgymond a seregek Ura, és elvesztem Babilon nevét és maradékait, sarjadékát és nemzedékét, úgymond az Úr. 23 És örökségűl adom azt a süldisznónak, és állóvizekké teszem, és megsöpröm azt a romlás seprőjével, úgymond a seregek Ura. 24 Megesküdött a seregek Ura, mondván: Igen, úgy leszen, mint elhatároztam, 25 és úgy fog történni, mint elvégeztem: Megtöröm az asszíriust földemen, és hegyeimen eltapodom őt; és elvétetik róluk, az ő igája, és terhe azok vállairól levétetik. 26 Ez a végzés, melyet határoztam az egész föld felől, és ez a kéz, mely kinyujtatott minden nemzet ellen. 27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teheti érvénytelenné? az ő keze kinyujtatott, ki fordítja el azt? 28 A mely esztendőben meghalt Ákáz király, akkor lett ez a teher. 29 Ne örvendezz, te egész Filisztea! hogy összetöretett a téged verőnek vesszeje; mert a kigyó ivadékából basiliskus származik, és fajzata elnyeli a madarakat. 30 És tápláltatni fognak a szegények elsőszülöttei, és a szegények biztosan nyugosznak; de a te nemzedékedet éhséggel vesztem el, és megölöm maradványaidat. 31 Ordíts, kapu! kiálts, város! letiportatott egész Filisztea; mert éjszak felől füst jő, és senki sem futhat el annak serege elől. 32 És mit felelnek a nemzet követeinek? – hogy az Úr alapította Siont, és hogy benne bíznak az ő népe szegényei!