Izaiás jövendölése 22

1 A látomás völgyének terhe. Mi lelt téged is, hogy te is mindenestűl fölmégy a tetőkre? 2 Zajjal teli népes város, vígváros! a te megölteid nem karddal öletnek meg, s nem harczon halnak meg. 3 Fejedelmeid egyetemben mind elfutnak, és keményen megkötöztetnek; mindnyájan, kik megtaláltatnak, megkötöztetnek, bár messze futottak. 4 Azért mondom: Távozzatok tőlem, hadd sirjak keservesen; ne fáradjatok azzal, hogy engem vigasztaljatok az én népem leányának elpusztúlása fölött. 5 Mert az öldöklés, az eltapodás és a siralmak napja a seregek Urától Istenétől jő a látomás völgyében, földúlván a kőfalat, és hatalmába vévén a hegyet. 6 És Élam veszi a tegzet, a szekeret és lovasságot, és a falat meztelen hagyja a paizs. 7 És a te választott völgyeid rakva lesznek szekerekkel, és a lovasok a kapuba helyezik táborukat. 8 És felfödöztetik Júda födele, és az erdőbeli palotából fogod az napon nézni a fegyverházat. 9 És meglátjátok Dávid városának repedéseit, melyek megsokasodtak; és egybegyüjtitek az alsó halastó vizeit. 10 És Jerusalem házait megszámlájátok, és lerontjátok a házakat a kőfal megerősítésére. 11 És árkot csináltok a két kőfal között a régi halastó vizének; és nem tekintetek föl arra, ki azt cselekedte, és ki azt távolról előkészítette, nem nézitek. 12 És az napon a seregek Ura Istene sírásra hí föl és kesergésre, s megnyírásra és zsákba övezésre; 13 és ime öröm és vigaság! borjakat ölnek és kosokat vágnak, húst esznek és bort isznak (mondván): Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk! 14 Azért nyilatkozott füleimben a seregek Urának szózata: Nem bocsáttatik meg nektek e gonoszság, mignem meghaltok, úgymond a seregek Ura Istene. 15 Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Eredj, menj be ahhoz, ki a hajlékban lakik, a templom gondviselőjéhez, Szobnához, és mondd neki: 16 Mit mívelsz itt? vagy miképen vagy itt, hogy sirt vágatsz itt magadnak, nagy gonddal vágatsz emléket a magas helyen, a kősziklán hajlékot magadnak? 17 Ime az Úr elvitet téged, mint elvitetik a kakas, és mint a ruházatot, úgy elemel téged. 18 Környékezve megkörnyékez téged háborúsággal, labda gyanánt elvet a széles és tágas földre; ott halsz meg, és ott leszen a te dicsőséged szekere, te, Urad házának gyalázata! 19 És elűzlek téged állomásodról, és tisztedből kiteszlek. 20 És leszen az napon, hogy szólítani fogom az én szolgámat, Eliacimot, Helciás fiát, 21 és felöltöztetem őt a te köntösödbe, és öveddel megerősítem őt, és kezébe adom hatalmadat, és atya gyanánt leszen a Jerusalemben lakóknak és Júda házának. 22 És Dávid háza kulcsát vállára teszem; ő megnyitja, és nem lesz, ki bezárja; ő bezárja, és nem lesz, ki fölnyissa. 23 És szegűl ütöm be őt erős helyre, és a dicsőség királyiszékeűl leszen atyja házának. 24 És rája függesztik atyja házának minden dicsőségét, különféle eszközöket, mindennemű kis edényt, a csésze-edénytől a zenészek minden hangszeréig. 25 Az napon úgymond a seregek Ura: Elvétetik a szeg, mely az erős helyre üttetett vala, és eltörik, és leesik és elvesz, mi azon függött, mert az Úr szólott.