Izaiás jövendölése 28

1 Jaj a kevélység koronájának, Efraim részegeinek, az elhulló virágnak, az örvendező dicsőségnek, kik az igen kövér völgy tetején valának, tántorogván a bortól. 2 Ime hatalmas és erős az Úr, mint a jégeső omlása, mint a rontó förgeteg, mint a megáradott s a földre messze kiöntött nagy vizek rohama. 3 Lábakkal tapodtatik le Efraimban a részegek kevélységének koronája. 4 És úgy jár az ő örvendező dicsőségének lehulló virága, mely a kövér völgy tetején vagyon, mint a koránérő füge az őszi érettség előtt, melyet meglátván a rátekintő, mindjárt, hogy kezébe fogja, benyeli azt. 5 Az napon a seregek Ura dicsőség koronája leszen és vigaság koszorúja az ő népe maradványának, 6 és itélet az itéletben ülőnek, és erősség a kapuban. 7 De még ezek is tudatlanok a bor miatt, és a részegségtől tántorognak; a pap és próféta tudatlanok a részegség miatt, borba merűltek, tántorognak a részegségtől, nem ismernek látót, nem tudnak itéletet. 8 Mert az asztalok mind telvék okádással és undoksággal, úgy hogy nincs többé hely. 9 Kit tanít ő ismeretre? és kivel érteti meg a hallott dolgot? a tejtől elválasztottakkal? az emlőtől elszakasztottakkal? 10 Igen, parancsolj, ismét parancsolj, parancsolj, ismét parancsolj; várj, ismét várj, várj, ismét várj; kevéssé ott, kevéssé amott. 11 Majd ajakának szólásával és idegen nyelven szól e népnek, 12 kinek ezt mondotta: Ez az én nyugodalmam, üdítsétek föl az elfáradtat, ez az én enyhem; de nem akarják hallani, 13 és ez nekik az Úr igéje: Parancsolj, ismét parancsolj, parancsolj, ismét parancsolj; várj, ismét várj, várj, ismét várj; kevéssé ott, kevéssé amott; – úgy hogy elmennek és hátra esnek és eltiportatnak, tőrbe akadnak és megfogatnak. 14 Ezért halljátok az Úr igéjét, gúnyolódó férfiak! kik uralkodtok az én népemen, mely Jerusalemben vagyon, 15 és azt mondjátok: Szövetségre léptünk a halállal, és a pokollal kötést tettünk. Az eláradó fenyíték, midőn átmenend, nem jő ránk; mert a hazudságot tettük reménységünkké, és a csalárdság ad menedéket. 16 Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime én követ teszek le Sion alapjába, próbált, becses szegletkövet, beépítve az alapba. A ki hiszen, ne siessen. 17 És mérleggé teszem az itéletet, és az igazságot mérővé; és a jégeső összezúzza a hazudság reménységét, és menedékét a vizek elborítják. 18 És eltöröltetik szövetségtek a halállal, és kötéstek a pokollal meg nem marad; az eláradó fenyíték, midőn átmenend, eltapod titeket. 19 A mikor csak átmenend, megragad titeket; mert reggel, hajnalban megyen át, nappal és éjjel, és egyedűl csak a zaklatás teszi érthetővé a hallomást. 20 Mert szoros lesz az ágy, úgy hogy a kettőnek egyike leesik; és a rövid palást mind a kettőt be nem födözheti. 21 Mert mint a szakadás hegyén, úgy fog az Úr fölállani, haragudni fog, mint a gábaoni völgyben, hogy dolgát végezze, az ő idegenszerű dolgát, hogy dolgát cselekedje, az ő szokatlan dolgát. 22 Most tehát ne csúfolódjatok, nehogy megszoríttassanak köteleitek, mert pusztítást és megsemmisítést hallottam a seregek Urától Istenétől az egész föld ellen. 23 Vegyétek füleitekbe és halljátok az én szómat, figyelmezzetek és halljátok beszédemet. 24 Vajjon egész nap szánt-e a szántó, hogy vessen, hasogatja s boronálja-e földét? 25 Nemde, mikor annak színét megegyengeti, elveti a ledneket, és elhinti a köményt és a búzát rend szerint, és az árpát és kölest és tenkelyt maga helyein? 26 Igy tanítja okosságra őt, Istene tanítja őt. 27 Mert nem szán-cséppel csépeltetik a lednek, s nem szekérkerekkel töretik a kömény; hanem vesszővel verik ki a ledneket, és pálczával a köményt. 28 A kenyérnek való pedig csépeltetik; de a cséplő nem csépli azt mindörökké, sem a szekér-kerék nem vágja azt, sem körmeivel nem tiporja el azt. 29 És ez a seregek Urától Istenétől származik, hogy csodálatosan létesítse a tanácsot, és kitűntesse az igazságot.