Izaiás jövendölése 29

1 Jaj Arielnek, Ariel városának, melyet Dávid meghódított. Esztendőhöz esztendő adatik, az ünnepek elforognak; 2 s akkor körűlsánczolom Arielt, és szomorú s bánkódó leszen, és olyan lesz nekem, mint Ariel. 3 Mert körbe rekesztelek téged köröskörűl, és töltést hányok ellened, és erősségeket készítek megszállásodra. 4 És megaláztatva a földből fogsz szólani, és a porból hallatszik föl beszéded; és leszen a földből szózatod, mint a varázslóé, és a porból fog fölsuttogni beszéded. 5 És leszen, mint az apró por, a téged zaklatók sokasága, és mint az átröppenő szikra azok sokasága, kik rajtad erőt vettek; 6 és ez hirtelen, hamar megleszen. A seregek Urától jön a látogatás mennydörgéssel és földrengéssel, a forgószél és vihar nagy zúgásával és az emésztő tűz lángjával. 7 És leszen mint éjjeli álomlátás minden nép sokasága, kik Ariel ellen hadakoztak, és mind, a kik harczoltak és megszállották, és erőt vettek rajta. 8 És a mint álmodik az éhező, hogy eszik, mikor pedig fölserken, belseje üres; és a mint álmodik a szomjúhozó, hogy iszik, és miután fölébred, mégis bágyadtan szomjúhozik, és belseje üres: úgy leszen minden nép sokasága, kik Sion hegye ellen hadakoznak. 9 Álmélkodjatok és csodálkozzatok, ingadozzatok és tántorogjatok; megrészegültetek, de nem a bortól; tántorogtok, de nem a részegségtől. 10 Mert az Úr mély álmot önt belétek, bezárja szemeiteket, prófétáitokat és fejedelmeiteket, kik látomásokat látnak, befödözi. 11 És olyan lesz nektek mindezek látomása, mint a bepecsételt könyv igéi, melyet midőn az irástudónak adnak, és mondják: Olvasd ezt; ő felelni fogja: Nem lehet, mert be van pecsételve. 12 És irást nem tudónak adatik a könyv, és mondják neki: Olvasd; és felelni fogja: Nem tudok irást. 13 És mond az Úr: Mivelhogy hozzám közeleg ez a nép szájával, és ajakival dicsőít engem, szive pedig távol vagyon tőlem, és engemet emberek parancsa és tudománya szerint félnek: 14 azért ime én azt cselekszem, hogy álmélkodásba ejtem e népet nagy és bámulandó csodával, hogy elvesz a bölcseség az ő bölcseitől, és okosainak értelmessége elrejtezik. 15 Jaj nektek, kik mélységes szivűek vagytok, hogy az Úr előtt elrejtsétek a tanácsot; cselekedetekkel sötétben járván, és mondván: Ki lát minket, és ki ismer minket? 16 Gonosz ez a ti gondolatotok; mint ha a sár a fazekas ellen törekednék, és a csinálmány mondaná művesének: Nem csináltál engem; és az alkotmány mondaná alkotójának: Nem értesz hozzá. 17 Nemde kevés kell még, és rövid idő múlva a Libanon nem Kárméllá változik-e, és a Kármél nem fog-e vadonnak tartatni? 18 És az napon meghallják a siketek a könyv igéit, és a sötétségből és homályból a vakok szemei látni fognak. 19 És a szelídeknek örömük leszen az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentében vigadni fognak; 20 mert oda lett, a ki erőt vőn, megemésztetett a csúfoló, és levágattak mindnyájan, kik a gonoszságra ügyeltek, 21 kik vétkesekké tették az embereket az igében, és a feddőt megejtették a kapuban, és az igaztól ok nélkül elhajlottak. 22 Azért ezeket mondja Jákob házának az Úr, ki megszabadította Ábrahámot: Nem most szégyenűl meg Jákob, és nem most pirúl meg orczája: 23 hanem mikor majd látja fiait, az én kezem alkotmányait, hogy közöttök az én nevemet szentelik, és szentelik Jákob Szentét, és Izrael Istenét hirdetik; 24 akkor nyernek a lélekben tévelygők értelmességet, és az ellenszegűlők a törvényt megtanúlják.