Izaiás jövendölése 30

Az Egyiptommal kötött szövetségnek s az Isten iránti bizodalom hiányának megrovása. Büntetés, és az arra következő boldog idő.

Jaj nektek, pártos fiak! úgymond az Úr, kik tanácsot tartotok, de nem általam, és szövést kezdetek, de nem az én lelkem által, hanem hogy bűnt bűnre halmozzatok; kik abban jártok, hogy lemenjetek Egyiptomba, és az én számat nem kérdezitek, segítséget remélvén Fáraó erősségétől, és Egyiptom árnyékába vetvén reménységteket. De gyalázatra lesz nektek Fáraó erőssége, és az Egyiptom árnyékában való bizakodás szégyenre. Mert bár Tanisban voltak fejedelmeid, és követeid Hanesig jutottak; de mindnyájan megszégyenűlnek a nép miatt, mely nekik nem használhat; mely nem volt segítségre vagy valami haszonra, hanem szégyenre és gyalázatra. A déli barmok terhe. A háborúság és inség földére, a nőstény és hím oroszlánokéra, a vipera és röpülő basiliskuséra, barmok hátán viszik gazdagságukat, és a tevék görbe hátán kincseiket azon néphez, mely nekik nem használhat; mert Egyiptom segedelme haszontalan és hiábavaló. Azért kiáltom felőle: Csak kevélység az, maradj veszteg. Most azért elmenvén, írd föl ezt neki puszpángra, és szorgalmasan jegyezd azt könyvbe, hogy a későbbi napokban bizonyságúl legyen mindörökké. Mert haragra ingerlő nép ez és hazug fiak, az Isten törvényét hallgatni nem akaró fiak, kik a látóknak azt mondják: Ne lássatok! és a prófétáknak: Ne nézzétek nekünk azokat, mik igazak; szóljatok nekünk kedves dolgokat, lássatok nekünk tévedéseket. Vegyétek el az utat, térítsétek el az ösvényt; távozzék orczánk elől Izrael Szente. Azért ezeket mondja Izrael Szente: Mivelhogy megvetettétek ez igét, és bíztatok a rágalmazásban és háborgásban, és arra támaszkodtatok: azért leszen nektek e gonoszság, mint hasadék a dőlésre készülő kőfalban, melynek, midőn nem reménylik, hirtelen jön összeomlása. És összezúzatik, mint a fazekas edénye, összetörik igen erős töréssel, úgy, hogy nem találtatik annak töredékeiből oly cserép, melyben egy kis tűz vitethetnék a tűzhelyről, vagy egy kevés víz merítethetnék a veremből. Mert ezeket mondja az Úr Isten, Izrael Szente: Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadúltok; hallgatásban és reménységben lesz a ti erősségtek; de nem akarjátok, és mondjátok: Nem, hanem a lovakhoz futunk! s azért fogtok elfutni; a gyors nyargalókra ülünk! s azért gyorsabbak lesznek üldözőitek. Egynek és ötnek rettentése elől ezeren elfuttok, mignem úgy maradtok, mint a hajó árboczfája a hegy tetején, és mint a zászló a halmon. Azért várakozik az Úr, hogy könyörűljön rajtatok, és azért magasztaltatik föl, nektek kegyelmezvén; mert az Úr az itélet Istene; boldogok mind, a kik őt várják. Mert Sion népe Jerusalemben fog lakni; sírva nem sírsz többé, könyörűlve könyörűl rajtad; a te kiáltásod szavára mindjárt, mihelyt meghallja, felel neked. Bár az Úr kemény kenyeret ad nektek és kevés vizet, de nem távolítja el többé tőled a te tanítódat, és szemeid látni fogják oktatódat. És füleid meghallják a hátad mögött intőnek szavát: Ez az út, ezen járjatok, és ne hajoljatok se jobbra, se balra. És megfertőzöttnek fogod tartani bálványaid ezüst lapjait, és képszobraid arany ruházatát, és elhányod azokat, mint a havifolyásos tisztátalanságát; el veled! azt mondván neki. És eső adatik vetésedre, a hol csak elveted a földön, és földtermésed kenyere igen bőséges leszen és kövér; birtokodban az napon a bárány nagy téren fog legelni. És tulkaid és szamaraid vemhei, melyek a földet szántják, vegyített eleséget esznek, a mint a szérűn fölszóratott. És minden magas hegyen és minden fölemelkedett halmon folyóvizek patakjai lesznek, a nagy öldöklés napján, midőn a tornyok leomlanak. És leszen a hold világossága, mint a nap világossága, és a nap világossága hétszeres leszen, mint hét napi világosság az napon, melyen az Úr bekötözi népe sebét, és csapása sérveit meggyógyítja. Ime az Úr neve messzünnen jő, égő az ő haragja és nehéz elviselni; ajkai telvék boszankodással, és nyelve, mint az emésztő tűz; az ő lehelete, mint egész a nyakig megáradott patak, hogy a nemzeteket semmivé tegye, és mint a tévelygés zabolája, mely a népek állain vagyon. Énektek leszen nektek, mint a szent ünnep éjszakáján, és szivetek öröme leszen, mint azé, ki síppal jár, hogy fölmenjen az Úr hegyére Izrael Erőséhez. És az Úr hallatni fogja szózatának dicsőségét, és karjának rettenetességét megmutatja a fölindulás fenyegetésében és az emésztő tűznek lángjában; lever forgószéllel és jégesővel. Mert az Úr szavától megfélemlik a vesszővel megvert Asszúr. És a fölemelt vessző állandó leszen, melyet az Úr rábocsát dobszóval és cziterával; és a legfőbb harczokon győzi meg őket. Mert el van készítve Tofet régtől fogva, a királytól elkészítve mélyen és szélesen. Annak tápláléka tűz és sok fa, az Úr fuvallása, mint kénkő-patak meggyujtván azt.

Idézi 7