Izaiás jövendölése 33

1 Jaj neked, ki rabolsz! nem raboltatol-e meg te is? és ki megvetsz! nem vettetel-e meg te is? Mikor elvégzed a rablást, megraboltatol; mikor elfáradván, megszűnsz a megvetéstől, megvettetel. 2 Uram! könyörűlj rajtunk, mert téged várunk; légy a mi karunk reggel, és szabadúlásunk a szorongatás idején. 3 Az angyal szava elől futnak a népek, és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek. 4 És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, mint midőn eltelnek a vermek azzal. 5 Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; betölti Siont itélettel és igazsággal. 6 És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcseség és tudomány; az Úr félelme, az az ő kincse. 7 Ime a látók kiáltanak ott kinn, a békeség angyalai keservesen sírnak. 8 Elpusztúltak az útak, megszűnt a járókelő az ösvényen; fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket. 9 Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Száron olyan lett, mint a puszta, és összerontatott Bázán és Kármél. 10 Majd fölkelek, úgymond az Úr; majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom. 11 Hőséget fogantok, pozdorját szültök; lélekzetetek, mint a tűz, megemészt titeket. 12 És lesznek a népek, mint égés után a hamu, mint az összegyüjtött tövisek, tűzzel égettetnek meg. 13 Halljátok, kik távol vagytok, a miket cselekedtem, és ismerjétek meg, szomszédok, az én erősségemet. 14 Megrettennek Sionban a bűnösök, reszketés fogja el a képmutatókat: Ki lakhatik közőletek az emésztő tűzzel? Ki lakik közőletek az örök égéssel? 15 A ki igazságban jár, és igazat szól, ki megveti az erőszakoskodással járó fösvénységet, és leráz kezéről minden ajándékot, ki bedugja füleit, hogy vért ne halljon, és behúnyja szemeit, hogy gonoszt ne lásson, 16 ez fog lakni a magasságban, kősziklák erőssége az ő védhelye; kenyere megadatik neki, és vize nem apad el. 17 A királyt ékességében látják annak szemei, látják a földet messzire. 18 Akkor szived megemlékezik a félelemről. Hol vagyon az írástudó? hol a törvény igéinek méregetője? hol a kisdedek tanítója? 19 A szemtelen népet nem látod, a mély beszédű népet, kinek bőbeszédű nyelvét nem érthetted, kiben semmi bölcseség nincs. 20 Tekintsd Siont, a mi ünnepünk városát; a te szemeid meglátják Jerusalemet, a gazdag lakóhelyet, a hajlékot, mely soha nem vitethetik máshová, sem annak szegei nem vitetnek el mindörökké, és semmi kötelei sem szakadnak el; 21 mert csak ott magasztaltatik föl a mi Urunk, ott a folyóvizek helye, ott az igen széles és kiterjedt patakok, melyeken nem megy át az evezők hajója, sem a nagy gálya nem megy át azon. 22 Mert az Úr a mi biránk, az Úr a mi törvényhozónk, az Úr a mi királyunk; ő szabadít meg minket. 23 Megtágúltak köteleid, és nem tartanak; úgy leszen a te árboczfád, hogy ki nem terjesztheted a vitorlát. Akkor a sok prédának ragadományai elosztatnak, a sánták is kapnak prédát; 24 és nem mondja a szomszéd: Elbágyadtam! a mely nép abban lakik, attól elvétetik a gonoszság.