Izaiás jövendölése 37

1 És lőn, midőn ezt hallotta Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék, és beméne az Úr házába. 2 És elküldé Eliacimot, az udvarbírót, és Szobnát, az irnokot, és a véneket a papok közől, zsákokba öltözve, Ámosz fiához, Izaiás prófétához, 3 és szólának neki: Ezeket mondja Ezekiás: Szorongatás és fenyíték és káromlás napja ez a nap; mert a szülésig jutottak a magzatok, és nincs erő a szülésre. 4 Ha valami módon meghallja a te Urad Istened Rabzaces beszédeit, kit ura, az asszíriai király küldött az élő Istent káromolni és szidalmazni oly beszédekkel, melyeket hallott a te Urad Istened, emeld föl azért imádságodat a maradékokért, kik még megvannak. 5 És elmenének Ezekiás király szolgái Izaiáshoz. 6 És mondá nekik Izaiás: Ezeket mondjátok uratoknak: Ezeket mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, melyeket hallottál, s melyekkel az asszíriai király szolgái engem káromlottak. 7 Ime én lelket küldök hozzája, és hirt hall, és visszatér földére, és elejtem őt fegyverrel saját földén. 8 Visszatére tehát Rabzaces, és az asszíriai királyt Lobna vivásánál találá; mert hallotta vala, hogy elment Lákiszból. 9 És hallá a szerecsen király, Taraka felől, hogy ezt mondák: Kijött, hogy hadakozzék ellened. Mit midőn hallott, követeket külde Ezekiáshoz, mondván: 10 Ezeket mondjátok Ezekiásnak, Júda királyának, szólván: Meg ne csaljon téged a te Istened, kiben bízol, mondván: Nem adatik Jerusalem az asszíriai király kezébe. 11 Ime te hallottad mindazokat, miket cselekedtek az asszíriai királyok minden földdel, melyeket elpusztítottak, és te megszabadúlhatsz-e? 12 Vajjon megszabadították-e a népek istenei mindazokat, kiket elpusztítottak atyáim, Gózamot és Hárámot, Reszefet és Éden fiait, kik Talasszárban valának? 13 Hol vagyon Émat királya és Arfad királya és Széfarvaim városának királya, és Ánáé és Áváé? 14 És elvevé Ezekiás a levelet a követek kezéből, és elolvasá és fölméne az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezekiás az Úr előtt. 15 És imádkozék Ezekiás az Úrhoz, mondván: 16 Seregek Ura, Izrael Istene! ki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedűl a föld minden országainak Istene, te alkottad az eget és földet. 17 Hajtsd meg, Uram, füleidet, és halljad; nyisd meg, Uram, szemeidet, és lássad; halld Szennakerib minden beszédeit, melyeket az élő Isten káromlására izent. 18 Mert bizonyára, Uram! az asszíriai királyok pusztákká tették az országokat és azok tartományait, 19 és tűzbe vetették isteneiket, mert nem voltak istenek, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, és lerontották azokat. 20 Most azért, Urunk Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd ismerjék meg a föld minden országai, hogy te vagy egyedűl az Úr. 21 És elkülde Ámosz fia, Izaiás, Ezekiáshoz, mondván: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mikre engem kértél az asszíriai király, Szennakerib felől, 22 ez az ige, melyet az Úr felőle szólott: Megvetett téged és kicsúfolt Sion szűz leánya; mögötted fejét hajtogatta Jerusalem leánya; 23 Kit szidalmaztál, és kit káromlottál, ki ellen magasztaltad föl szódat, és emelted föl a magasba szemeidet? Izrael Szente ellen. 24 Szolgáid által szidalmaztad az Urat, és mondottad: Szekereim sokaságával fölmentem a hegyek magasára, a Libanon tetejére, és levágom annak magas czedrusfáit, és válogatott fenyőfáit, és fölmegyek tetejének magasságába, az ő Kármélja erdejébe. 25 Én ástam, és vizet ittam, és kiszárasztottam lábam nyomdokával az árkok minden patakját. 26 Nem hallottad-e, miket cselekedtem hajdan neki? A régi napokban elrendeltem és most előidéztem: hogy kiírtassanak az ellenem hadakozó halmok és az erős városok. 27 Azok lakói leeresztett kézzel megrettentek és megszégyenűltek; olyanok lettek, mint a mező szénája, és a legelő füve, és a héjazatok füve, mely kiszáradott, mielőtt megért volna. 28 Lakhelyedet és kijövetedet és bementedet ismertem, és ellenem való dühösségedet. 29 Mikor ellenem dühösködtél, kevélységed fölhatott füleimbe; annakokáért karikát vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és visszaviszlek téged az útra, melyen jöttél. 30 Neked pedig ez lesz jeled: Azt egyed ez esztendőben, mi önmagától terem, és a második esztendőben gyümölcsökkel élj; a harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőllőket, és egyétek azok terményét. 31 És a mi megszabadúl Júda házából, és a mi megmarad, gyökeret ver alúl és gyümölcsöt terem fölűl; 32 mert Jerusalemből jőnek ki a maradékok, és Sion hegyéről a megszabadúlás; a seregek Urának buzgósága fogja ezt cselekedni. 33 Azért ezeket mondja az Úr az asszíriai királyról; Nem jő e városba, nyilat sem lő beléje, paizs sem foglalja el azt, és nem csinál töltést körűle. 34 Azon úton, melyen jött, visszatér, és nem jő e városba, úgymond az Úr; 35 és megoltalmazom e várost, hogy megszabadítsam azt enmagamért és Dávid- szolgámért. 36 És eljőve az Úr angyala, és megöle az asszíriusok táborából száznyolczvanötezret. És fölkelének reggel, és ime mindenütt holttestek. 37 És kiindulván, elmene és visszatére az asszíriai király, Szennakerib, és Ninivében lakék. 38 És lőn, mikor a templomban imádá istenét, Neszrokot, az ő fiai, Adramelek és Saraszár, megölék őt fegyverrel, és Ararat földére szaladának; és fia, Azarhaddon lőn király helyette.