Izaiás jövendölése 38

1 Ama napokban halálra betegedék Ezekiás; és beméne hozzája Ámosz fia, Izaiás próféta, és mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem fogsz élni. 2 És Ezekiás arczczal a falhoz fordúla, és imádkozék az Úrhoz, 3 és mondá: Kérlek, Uram! kérlek, emlékezzél meg, mimódon jártam előtted igazságban és tökéletes szivvel, és hogy a mi jó szemeid előtt, megcselekedtem. És síra Ezekiás nagy sirással. 4 És lőn az Úr igéje Izaiáshoz, mondván: 5 Eredj, és mondd meg Ezekiásnak: Ezeket mondja Dávid atyád Ura Istene: Meghallgattam imádságodat, és tekintetbe vettem könyhullatásaidat; ime én a te napjaidhoz tizenöt esztendőt adok, 6 és az asszíriai király kezéből is megszabadítlak téged és e várost, és megoltalmazom azt. 7 Ez leszen pedig jeled az Úrtól, hogy az Úr megcselekszi ez igét, melyet szólott: 8 Ime én visszatérítem az árnyékot a vonalakon, melyeken már leszállott, Ákáz napóráján, tiz vonallal. És visszatére a nap tiz vonallal a fokokon, melyeken már leszállott vala. 9 Ezekiásnak, Júda királyának irása, mikor megbetegűlt és fölgyógyúlt betegségéből. 10 Én mondám: Az én napjaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát. 11 Mondám: Nem látom az Úr Istent az élők földén; nem látok többé embert és nyugalomban lakót. 12 Életem elvétetik, és összegöngyöltetik, mint a pásztorok sátora; elmetszetik, mint a szövőtől, életem; még mikor kezdeném, elmetsz engem; reggeltől estig végemre jársz. 13 Bíztam a reggelhez, és mint az oroszlán, úgy összetörte csontaimat; reggeltől estig végemre jársz. 14 Mint a fiók fecske, úgy kiáltok; nyögök, mint a galamb; meggyengűltek szemeim, nézvén a magasba. Uram! erőszakot szenvedek, fogd fel ügyemet. 15 Mit mondjak? vagy mit felel nekem ő, holott maga cselekedte? Átgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében. 16 Uram! ha így kell élni, és ilyenekben áll az én lelkem élete, megfeddhetsz engem, és megeleveníthetsz engem. 17 Ime békeségeműl lett legkeservesebb keserűségem; te megszabadítottad lelkemet, hogy el ne veszszen, hátad mögé vetetted minden bűnömet. 18 Mert nem az alvilág teszen rólad vallást, sem a halál nem dicsér téged; nem várnak, kik a sírgödörbe leszállnak, a te hűségedre; 19 az élő, az élő teszen rólad vallást, mint én is ma; az atya a fiaknak adja tudtúl a te hűségedet. 20 Uram! szabadíts meg engem , és zsoltárainkat énekelni fogjuk életünk teljes napjain az Úr házában. 21 És meghagyá Izaiás, hogy egy csomó fügét vegyenek, és irúl a sebre tegyék, hogy meggyógyúljon. 22 És mondá Ezekiás: Mi leszen jele, hogy fölmegyek az Úr házába?