Izaiás jövendölése 40

1 Vigasztalódjatok, vigasztalódjatok, én népem! úgymond a ti Istenetek. 2 Szóljatok szivére Jerusalemnek, és szólítsátok elé őt, mert véget ért roszasága, megbocsáttatott gonoszsága; kétszeresen vett az Úr kezéből minden ő bűneért. 3 A kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké a pusztában a mi Istenünk ösvényeit. 4 Minden völgy betöltessék, és minden hegy és halom megaláztassék, és a göröngyösök egyenesekké legyenek, és a darabosak sima utakká. 5 És kinyilatkoztatik az Úr dicsősége, és meglátja minden test egyenlőképen, hogy az Úr szája szólott. 6 A szózat szava: Kiálts! És mondám: Mit kiáltsak? Minden test széna, és minden ő dicsősége mint a mezei virág. 7 Megszárad a széna, és elhull a virág, ha az Úr szele ráfuval. Bizonyára, széna a nép. 8 Megszárad a széna, és elhull a virág: a mi Urunk igéje pedig mindörökké megmarad. 9 Magas hegyre menj föl te, ki örömet hirdetsz Sionnak; emeld föl erősen szavadat, ki örömet hirdetsz Jerusalemnek; emeld föl, ne félj. Mondjad Júda városainak: Ime a ti Istenetek! 10 Ime az Úr Isten eljön erősséggel, és az ő karja uralkodni fog; ime az ő jutalma vele van, és munkája őelőtte. 11 Mint a pásztor, úgy legelteti ő nyáját, karjára gyüjti a bárányokat, és ölébe fölemeli, az ellőket maga hordozza. 12 Ki mérte meg marokkal a vizeket? és ki mérte meg az egeket araszszal? Ki tartotta föl három ujjal a föld nehézségét? és ki mérte meg fontban a hegyeket, és a halmokat mérlegben? 13 Ki segítette az Úr lelkét? vagy ki volt az ő tanácsosa, és ki oktatta őt? 14 Kivel tartott tanácsot, és ki igazgatta és tanította őt az igazság ösvényére, és oktatta őt a tudományra, és az okosság útját ki mutatta meg neki? 15 Ime a népek, mint csöpp a vederben, és mint a mérleg nyelve; ime a szigetek, mint csekély por. 16 És a Libanon nem elég gyujtásra, és annak állatai nem elegendők égő áldozatra. 17 Minden nemzetek, mintha nem volnának, úgy vannak előtte, és semmi és hiábavalóság gyanánt tartja azokat. 18 Azért kihez teszitek hasonlóvá az Istent? avagy micsoda képmást állítotok neki? 19 Vajjon nem kézműves alkotja-e a bálványt? vagy nem ötvös képezi-e azt aranyból, és ezüstlapokból az ezüstmíves? 20 Kemény és rothadatlan fát választ az értelmes müvész, módot keres, mint állítsa föl a bálványt, hogy ne ingadozzon. 21 Nem tudjátok-e? nem hallottátok-e? nem adatott ez hírűl nektek kezdettől? Nem volt figyelmetek a föld alapítására? 22 Ő az, ki a föld kerekségén ül, és annak lakói, mint a sáskák; ki az egeket kiterjeszti, mint a semmit, és kiteríti, mint a sátort lakásra. 23 Ki a titkok vizsgálóit semmivé teszi, a föld biráit megsemmisíti. 24 És mintha nem ültettetett, nem vettetett, s nem gyökerezett volna a földben az ő törzsökük, hirtelen rájok fuval, és elszáradnak, és a forgószél, mint a pozdorját, elviszi őket. 25 És kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? úgymond a Szent. 26 Emeljétek a magasba szemeiteket, és lássátok, ki teremtette ezeket; ő eléhozza szám szerint azok seregét, és mindnyájokat néven szólítja; az ő erősségének, nagy erejének és hatalmának sokasága miatt egy sem marad el. 27 Miért mondod, Jákob, és szólasz Izrael: El van rejtve utam az Úrtól, és az én Istenem előtt átmegy itéletem? 28 Nem tudod-e? avagy nem hallottad-e? Örökkévaló Isten az Úr, ki a föld határait teremtette; nem fogyatkozik, és nem fárad el, és bölcsesége átvizsgálhatlan. 29 Ő a fáradtnak erőt ad, és azoknak, kiknek nincs, az erőt és gyámolítást megsokasítja. 30 Elfogyatkoznak a gyermekek és kifáradnak, az ifjak erőtlenség miatt elesnek; 31 a kik pedig az Úrban bíznak, megifjodnak erejökben, szárnyok kel, mint a sasoknak, futnak és nem fáradnak, járnak és nem fogyatkoznak el.