Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Izaiás jövendölése 42

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

Szabadító s a nép szabadítása igértetik.

Ime az én szolgám, fölemelem őt; az én választottam, lelkemnek kedve telik benne; az én lelkemet adtam rája, s itéletet fog hirdetni a nemzeteknek. Nem fog kiáltani, nem válogat személyt, s nem hallják oda kinn az ő szavát. A repedezett nádat nem töri össze, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki; igazságban szolgáltat itéletet. Nem leszen szomorú, sem háborgó, míglen itéletet tesz a földön; és az ő törvényét várják a szigetek. Ezeket mondja az Úr Isten, az egek teremtője, és azok kiterjesztője, a földnek és a mik abból teremnek, fentartója, ki leheletet ad a népnek, mely azon vagyon, és lélekzetet a rajta járóknak: Én, az Úr, híttalak téged igazságban, és megfogtam kezedet, és megtartottalak. És szövetségűl adlak téged a népnek, és a pogányoknak világosságúl; hogy megnyissad a vakok szemeit, és a foglyokat kihozzad a fogságból, a tömlöczből a sötétségben ülőket. Én az Úr! ez az én nevem; dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. Az előbbiek ime eljöttek; én új dolgokat is hirdetek; mielőbb kifejlenének, hallatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dicsérete a föld végső határairól; kik a tengeren jártok, és mi abban vagyon, szigetek, és azok lakói! Emelkedjék föl a puszta és annak városai, hol Cédár házakban lakik; mondjatok dicséretet, kősziklán lakók! a hegyek tetejéről kiáltsanak. Dicsőséget adjanak az Úrnak, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint hős kimegyen, mint hadakozó férfiú, fölindítja hevét, üvölt és kiált; és erőt vesz ellenségein. Én mindenkor hallgattam, veszteg voltam, tűrtem; (de most) szólok, mint a szülő, pusztítok és elnyelek egyetemben. Elpusztítom a hegyeket és halmokat, s azok minden füvét megszárasztom; és a folyóvizeket szigetekké teszem, és a tavakat kiszárasztom. És a vakokat oly útra viszem, melyet nem ismernek, és oly ösvényeken jártatom őket, melyekről nem tudtak, a sötétséget előttök világossággá teszem, és a göröngyösöket egyenesekké; ezeket cselekszem velök, és nem hagyom el őket. Ekkor hátra fordúlnak, és szégyennel megszégyenűlnek, kik a bálványokban bíznak, kik az öntött képeknek mondják: Ti vagytok a mi isteneink! Siketek! halljatok, és vakok! nézzetek, hogy lássatok. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám, és siket, ha nem a kihez követeimet küldöttem? Kicsoda vak, mint a ki eladatott? és kicsoda vak, mint az Úr szolgája? Te, ki sokat látsz, nem veszed-e észre? kinek fülei nyitvák, nem hallasz-e? Az Úr azt akarta, hogy megszentelje őt, és nagygyá tegye a törvényt és fölmagasztalja. De megrablott és elpusztított nép ez, az ifjak mindnyájan tőrben és fogházakban tartatnak; prédává lettek, és nincs, ki megszabadítsa; ragadománynyá, és nincs, ki mondja: Add vissza! Kicsoda közöttetek, ki ezt hallgassa, gondolkodjék és figyelmezzen a jövendőkre? Ki adta ragadományra Jákobot, és Izraelt a pusztítóknak? nem az Úr-e önmaga, ki ellen vétkeztünk? Mert nem akartak az ő utain járni, és törvényét nem hallgatták. És rája öntötte búsulásának haragját és a had erejét, és fölégette őt köröskörűl, és nem vette észre; fölgyujtotta őt, és nem értette.

Idézi 33