Izaiás jövendölése 43

1 És most ezeket mondja az Úr, a te teremtőd, Jákob! és a te alkotód, Izrael! Ne félj, mert megváltottalak téged, és neveden híttalak téged; enyém vagy te. 2 Mikor átmégy a vizeken, veled leszek, és a folyóvizek nem borítanak el téged; mikor a tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem pörzsöl meg téged. 3 Mert én, a te Urad Istened, Izrael Szente, a te Üdvözítőd, váltságodért Egyiptomot, Szerecsenországot és Szábát adom éretted; 4 mióta tiszteletes lettél szemeim előtt és dicsőséges, én szeretlek téged, és embereket adok éretted, és népeket a te lelkedért. 5 Ne félj, mert én veled vagyok; napkeletről eléhozom ivadékodat, és egybegyüjtelek téged napnyugatról. 6 Mondom az éjszaknak: Add ide! és a délnek: Ne tartsd vissza! Hozd elé fiaimat messzünnen, és leányaimat a föld végső határairól, 7 és mindazt, ki segítségűl híja nevemet, kit az én dicsőségemre teremtettem, képeztem és alkottam. 8 Vezesd ki a vak népet, melynek szemei vannak, és siketeket, kinek fülei vannak. 9 Mind egybegyűlhetnek a népek, és összecsoportozhatnak a nemzetek; ki hirdethet ilyet közőletek? és a mi még előbb lesz, ki hallatja velünk? Állítsák elé tanúikat, igazolják magokat, hogy hallják és ezt mondják: Igaz! 10 Ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és az én szolgám, kit választottam, hogy tudjátok és higyetek nekem, és értsétek meg, hogy enmagam vagyok. Előttem nem alkottatott Isten, és utánam sem leszen. 11 Én vagyok, én vagyok az Úr és kivűlem nincs Üdvözítő. 12 Én hirdettem, és meg is szabadítottam; hallomásra juttattam, és nem volt köztetek idegen (isten); ti vagytok az én tanúim, úgymond az Úr, és én az Isten. 13 Én kezdettől ugyanaz vagyok, és nincs, ki az én kezemből kimentsen; én teszek, és ki fordítja el azt? 14 Ezeket mondja a ti megváltó Uratok, Izrael Szente: Tiérettetek küldöttem Babilonba, és levertem minden zárt, a hajóikban dicsekedő kaldeusokat. 15 Én vagyok a ti szent Uratok, Izrael teremtője, a ti királyotok. 16 Ezeket mondja az Úr, ki utat készített a tengeren, és ösvényt a sebes vizeken; 17 ki szekeret és lovat, sereget és haderőt engedett jőni; mind elaludtak egyetemben, és föl nem kelnek; megtörettek, mint a len, és eloltattak. 18 Ne emlékezzetek meg az előbbiekről, és a régieket ne nézzétek. 19 Ime én új dolgokat cselekszem; és ezennel fejlenek, bizonyára megismeritek azokat; a pusztán át útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket; 20 Dicsőiteni fog engem a mezei vadállat, a sárkányok és struczmadarak; mert a pusztában vizet adok, folyóvizet a kietlenben, hogy itassam népemet, az én választottamat. 21 E népet magamnak képeztem, dicséretemet fogja beszélni. 22 De nem híttál engem segítségűl, Jákob! és nem fáradoztál miattam, Izrael! 23 nem áldoztad nekem égőáldozatod kosát, és áldozataiddal nem dicsőitettél engem; nem terheltelek téged eledel-áldozattal, s nem fárasztottalak tömjénnel, 24 Nem vettél nekem ezüstön jóillatú kálmust, és áldozataidnak kövérségével nem tartottál jól; hanem bűneiddel terheltél engem, s gonoszságaiddal fárasztottál. 25 Én vagyok, én magam vagyok, ki eltörlöm gonoszságaidat enmagamért, és nem emlékezem meg bűneidről. 26 Juttasd eszembe, és törvénykezzünk együtt; beszéld el, ha valamid vagyon igazolásodra. 27 Első atyád vétkezett, és tanítóid vétkeztek ellenem. 28 S így szentségteleníttettek meg a szent fejedelmek, így adtam Jákobot veszedelemre, és Izraelt káromlásra.