Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Izaiás jövendölése 44

A váltság áldása. A bálványimádás esztelensége. Az igaz Isten hatalma, ki Círust küldi.

És most halljad, Jákob, én szolgám! és Izrael! kit választottam. Ezeket mondja az Úr, a te teremtőd és alkotód, a te segítőd anyád méhétől fogva; ne félj én szolgám, Jákob, és te, legigazabb, kit választottam. Mert vizet öntök ki a szomjúhozóra, és folyókat a szárazra: kiárasztom lelkemet a te ivadékodra, és áldásomat sarjadékodra, hogy sarjadozzanak a fű között, mint a fűzfák a folyóvizek mellett; s ez azt mondja: Én az Úré vagyok; és amaz Jákob nevéről nevezi magát, és ez kezével írja: Én az Úré! és Izrael nevéről neveztetik. Ezeket mondja az Úr, Izrael királya, és az ő megváltója, a seregek Ura: Én vagyok az első és én az utolsó, s énkivűlem nincs Isten. Kicsoda hasonló hozzám? szóljon, és jelentse ki; és a rendet beszélje el nekem, mely szerint elrendeltem e népet régtől fogva; a jövendőket és következőket hirdessék nekik. Ne féljetek, és ne rettegjetek; azóta hallattam veled, és hirdettem; ti vagytok az én tanúim. Vajjon van-e Isten énkivűlem, és alkotó, kit én nem ismernék? A bálványcsinálók mindnyájan semmik, és legkedvesbjeik sem használnak nekik; ők magok tanúk azokról, hogy nem látnak és nem értenek, úgy, hogy megszégyenűlnek. Ki alkotott istent, és ki öntött semmire kellő bálványt? Ime annak minden műtársai megszégyenűlnek; mert emberek közől valók az alkotók; egybegyűlnek mindnyájan, megállanak és félnek és megszégyenűlnek egyetemben. A kovács reszelővel dolgozik szénnel és pőrölylyel alakítja müvét, és erős karjával csinálja; éhezik és elbágyad, nem iszik vizet, és ellankad. A képfaragó kinyujtja a mérőzsinórt, gyaluval alakítja azt, szögmértékre veszi, és körzővel kikerekíti azt, és férfialakká, szép emberré csinálja azt lakóúl házában. Czedrusfákat vág, tölgy és cserfát hoz, mely az erdő fái között állott, fenyőfát ültet, melyet az eső fölnevel, ezek az embereknek tüzelésre vannak; vesz azokból és megmelegszik, és begyujt és kenyeret süt; a maradványból pedig istent csinál és imádja, bálványt csinál és meghajol előtte. Felét tűzzel égeti meg, és felével húst eszik, étket főz és jóllakik, s megmelegszik és mondja: Be megmelegedtem, tűznél voltam. Maradványából pedig istent csinál és bálványt magának, meghajol előtte és imádja azt, és kéri, mondván: Szabadíts meg engem, mert Istenem vagy te. Nem tudnak semmit és nem értenek, mert bekenettek szemeik, hogy ne lássanak, és ne értsenek szivökkel. Nem gondolják föl elméjökkel, nincs annyi belátásuk és értelmök, hogy mondanák: Felét annak tűzzel égettem meg, és szenével kenyeret sütöttem, húst főztem és megettem; és maradványából bálványt csináljak-e? fatörzsök előtt borúljak-e le? Az ő osztályrésze hamu; a bolond szív imádja azt, és lelkét nem szabadítja meg, és nem mondja: Talán hazudság van jobb kezemben? Emlékezzél meg ezekről, Jákob és Izrael! mert szolgám vagy te, Izrael! el ne feledkezzél rólam. Elenyésztettem, mint a felhőt, a te gonoszságaidat, és mint a ködöt, bűneidet; térj hozzám, mert megváltottalak téged. Mondjatok dicséretet, egek! mert irgalmasságot cselekedett az Úr; örvendezzetek, föld végső határai! zengjetek dicséretet erdő, és annak minden fája! mert az Úr váltotta meg Jákobot, és Izrael dicsekedhetik. Ezeket mondja az Úr, a te megváltód és anyád méhétől alkotód: Én vagyok az Úr, ki mindent cselekszem, az egeket egyedűl kiterjesztvén, a földet megerősítvén, és senki sincs velem; ki semmivé teszem a jóslók jeleit, a varázslókat dühbe hozván, megczáfolván a bölcseket, és azok tudományát bolondsággá változtatván, beteljesítvén az ő szolgájának igéjét, és követeinek tanácsát betöltvén; ki azt mondom Jerusalemnek: Lakóhely leszesz! és Júda városainak: Fölépűltök! és pusztúlásából fölemelem. Ki azt mondom a mélységnek: Apadj el, a te forrásodat ki szárasztom! ki azt mondom Círusnak: Pásztorom vagy! te minden akaratomat végbeviszed; ki azt mondom Jerusalemnek: Fölépűlsz! és a templomnak: Megalapíttatol!

Idézi 50