Izaiás jövendölése 45

1 Ezeket mondja az Úr Círusnak, az én fölkentemnek, kit jobbkezénél fogok, hogy meghódoltassam színe előtt a népeket, és a királyokkal hátat fordíttassak, ki előtt megnyitom az ajtókat, és a kapuk be nem tétetnek. 2 Én előtted megyek, és a földnek dicsőit megalázom; a rézkapukat lerontom, és a vasrudakat összetöröm. 3 És neked adom az elrejtett kincseket és a titokban tartott ékszereket, hogy tudjad, mikép én vagyok az Úr, ki neveden szólítalak, Izrael Istene. 4 Az én szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért, neveden szólítottalak téged, képmássá tettelek, mielőtt ismertél volna engemet. 5 Én vagyok az Úr, és nincs több; énkivülem nincs Isten; felöveztelek téged, mielőtt ismertél volna engemet, 6 hogy megtudják mind a napkeletiek mind a nyugatiak, hogy énkivülem nincs más. Én az Úr, és nincs más; 7 ki világosságot hozok elé, és sötétséget teremtek, békeséget szerzek, és roszat idézek elé; én, az Úr, cselekszem mindezeket. 8 Egek! harmatozzatok onnan felől, és a föllegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt; és az igazság együtt származzék. Én, az Úr, teremtém őt. 9 Jaj annak, ki ellene mond alkotójának! jaj a számosi föld cserepének! Vajjon mondja-e a sár fazekasának: Mit művelsz? és (mondja-e) műved: Kéz nélkül vagy? 10 Jaj, ki atyjának mondja: Minek nemzettél? és az asszonynak: Minek szültél? 11 Ezeket mondja az Úr, Izrael Szente, az ő alkotója: Jövendő dolgokat kérdezzetek tőlem fiaim felől, és kezeim alkotmánya felől parancsoljatok velem. 12 Én alkottam a földet, és én teremtettem rajta az embert; az én kezeim terjesztették ki az egeket, és én parancsolok azok minden seregének. 13 Én támasztottam őt igazságra, és minden útját igazgatom; ő építi föl városomat, és foglyaimat elbocsátja nem váltságdijért, sem ajándékokért, úgymond a seregek Ura Istene. 14 Ezeket mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye és Szerecsenország kereskedése és a szabeusi termetes férfiak hozzád mennek át, és tieid lesznek. Utánad járnak és bilincscsel kötözve mennek, és meghajolnak előtted, könyörögvén neked: Csak tenálad vagyon az Isten, és nincs Isten tekivüled. 15 Bizonyára te elrejtett Isten vagy, Izrael üdvözítő Istene. 16 Megszégyenűlnek és megpirúlnak mindnyájan, gyalázatra jutnak egyetemben a tévelyképek alkotói. 17 Izrael pedig megszabadúl az Úrban örök szabadúlással; nem szégyenűltök és nem pirúltok meg mindörökön örökké. 18 Mert ezeket mondja az Úr, az egek teremtője, önmaga a földnek alkotó Istene, és annak képzője, önmaga annak teremtője; nem hiába teremtette azt, lakóhelyűl alkotta azt: Én az Úr, és nincs más. 19 Nem rejtekben szólottam a föld sötétes helyén; nem mondottam Jákob ivadékának: Hiába kérdeztek engem! Én vagyok az Úr, igazságot szóló, igazat hirdető. 20 Gyűljetek egybe, jőjetek és járúljatok elé mind együtt, kik megszabadúltatok a pogányok közől! tudatlanok, a kik faragott fájokat fölemelik, és könyörögnek oly istenhez, ki nem szabadító. 21 Hirdessétek, és jőjetek elé, és tanácskozzatok együtt. Ki hallatta ezt kezdettől, régtől fogva ki mondta ezt meg előre? Nem én-e, az Úr? és nincs több Isten nálamnál, igaz és szabadító Isten nincs énkivűlem. 22 Térjetek hozzám, és megszabadúltok, föld minden határai! mert én vagyok az Isten, és nincs más. 23 Enmagamra esküdtem, igazság igéje megyen ki számból, és nem tér vissza: hogy nekem hajol meg minden térd, és esküszik minden nyelv. 24 Azért fogják mondani: Az Úrban van az én igazságom és uralmam; hozzája fognak jőni, és megszégyenűlnek mindnyájan, kik ellene tusakodnak. 25 Az Úrban igazúl meg és dicsértetik Izrael minden ivadéka.