Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Izaiás jövendölése 51

Izrael és minden nép üdve. Intelem bizalomra Isten iránt. Isten ellenségeinek büntetése.

Halljatok engem kik igazat követtek, és az Urat keresitek; figyelmezzetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a verem nyilására, melyből kiásattatok; figyelmezzetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, ki titeket szült; mert egyedűl csak őt híttam, és megáldottam, és megsokasítottam őt. Megvigasztalja ezért az Úr Siont, és megvigasztalja annak minden romjait; és gyönyörűséges helylyé teszi annak pusztaságát, és kietlenét az Úr kertévé; öröm és vigaság találtatik abban, hálaadás és dicséret szózata. Figyelmezzetek rám én népem! és én nemzetségem! engem hallgassatok; mert a törvény tőlem megyen ki, és itéletem, mint világosság, fog nyugodni a népeken. Közel vagyon az én igazam, kiment az én üdvözítőm, és karjaim a népeket fogják itélni; engem várnak a szigetek, és karomra várakoznak. Emeljétek föl az égre szemeiteket, és nézzetek le a földre; mert az egek elenyésznek, mint a füst, és a föld megavúl, mint a ruházat, és annak lakói elvesznek, mint ezek; az én szabadításom pedig örökké leszen, és nem fogy el az én igazságom. Hallgassatok engem, kik tudjátok az igazat, én népem! kiknek szivében az én törvényem. Ne féljetek az emberek gyalázásától, és káromlásaiktól meg ne ijedjetek. Mert mint a ruházatot, úgy eszi meg őket a féreg, és mint moly a gyapjút, úgy emészti meg őket; az én szabadításom pedig örökké leszen, és igazságom nemzedékről nemzedékre. Kelj föl, kelj föl, öltözzél erősségbe, Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi napokban, az eldődök idejében. Nem te verted-e le a kevélyt, sebesítetted meg a sárkányt? Nem te szárasztottad-e ki a tengert, az örvény sebes vizét? ki a tenger mélységét úttá tetted, hogy átmenjenek a megszabadúltak? Igy a kik megváltattak az Úrtól, visszatérnek, és Sionba jőnek, dicséretet mondván, és örökkévaló örvendezés lesz fejeiken, örömet és vígaságot nyernek, a fájdalom és keserv eltávozik. Én, én magam vigasztallak meg titeket. Ki vagy te, hogy félsz a halandó embertől, és az ember fiától, ki elszárad mint a széna? Hogy elfelejtkezel teremtő Uradról, ki az egeket kiterjesztette, és a földet alapította; hogy félsz egész nap szűntelen annak haragos arczától, ki téged háborgatott és veszedelmedet készítette; hol van most a háborgatónak dühössége? Hamar jár, ki eljő a fölnyitásra; és nem öl meg egész fogytig, és nem fogy el kenyere. Mert én a te Urad Istened vagyok, ki fölháborítom a tengert, és földagadnak az ő habjai; seregek Ura az én nevem. Igéimet a te szádba teszem, és kezem árnyékával megoltalmazlak téged; hogy építsd az egeket és alapítsd meg a földet, és mondjad Sionnak: Én népem vagy te! Serkenj, serkenj föl, kelj föl, Jerusalem! ki az Úr kezéből kiittad az ő haragja kelyhét, a mély álom poharát fenekig kiittad, és a seprőig kiürítetted. Nem volt, ki támogassa őt, minden fiaiból, kiket szült; és nem volt, ki kezét fogja minden fiaiból, kiket fölnevelt. Két dolog történt rajtad, – ki szomorkodik fölötted? – pusztítás és dúlás, éhség és kard; ki vigasztal meg téged? Fiaid elvettettek, minden utcza szegletén feküdtek, mint a tőrbe akadt vadállat, telve az Úr haragjával, a te Istened dorgálásával. Azért, halljad ezt, szegényke! te nem a bortól részeg. Ezeket mondja a te uralkodó Urad és Istened, ki az ő népeért harczol: Ime elvettem kezedből a mély álom poharát, az én haragom kelyhének alját, nem iszod azt többé. És azok kezébe adom azt, kik téged megaláztak, és mondották a te lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk! és mintegy földdé tevéd testedet, és úttá az átmenőknek.

Idézi 21